Kastélyok, várak, várromok Németországban, SzG3: tittmoning

Vissza az első oldalra (A-J).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Egyéb összefoglalóbb jellegű beszámolók Németországból:

- Parkok, kastélykertek, patakok, folyók, tavak, szökőkutak, csobogók Németországban

- Goslar

- Kassel

- Szász Svájc - Cseh Svájc

- Mainau, a virágsziget

- Berchtesgadenland (Saalach Alpok)

- München

- Bodensee és közvetlen környéke

- Alpok - szurdokok, kanyonok világa

- Allgäu

- Homokkő városok (sziklák) - Németország, Csehország, Lengyelország

- Kassel:

- Bergpark, Wilhelmshöhe:

Eléggé érdekes lesz, hogy ezen a bejegyzésen hogyan esek túl, mivel eléggé nagy falatnak tűnik, ahogy a hely is az.

Európában egyedülálló létesítménnyel állunk szembe. Ez a legnagyobb barokk park Európában, amely azonban gondosan követi az angol tájépítészet elképzeléseit. Ráadásul egy hegyoldalban, holott az ilyen jellegű parkok szinte kivétel nélkül sík területen épültek. Területe 2,4 km2. Georg Dehio (a jelenkori kulturális örökség védelmének doyenje) megjegyezte, ekkora léptékben barokk kertet nem alakítottak ki sehol.

1696-ban kezdődött a park kialakítása és folyt vagy 150 éven keresztül. Az építtetők között megtaláljuk a tartománygrófokat és a választófejedelmeket is. 2013-ban az UNESCO felvette a világörökségi listára.

Amikor elkezdődött a park építése, először az un. kis Herkulest építették meg, ennek maradványa még most is látható. De később úgy döntöttek, hogy innen kb. 400 m-re felépítik a mostani (nagy) Herkulest, így a munkálatok egy időre leálltak. 1701-ben kezdődött meg a nagy kastély építése, míg a Herkules szobor (ill. annak talapzata) 1717-ben készült el. Megépítették a vízesés sort is alatta, de csak kb. 250 m hosszan, bár eredetileg a nagy kastélyig futott volna le. Ez soha sem készült el.
1786-tól jelentős felújítási és bővítési munkálatok kezdődtek: a Löwenburg (erről később), a Taufelbrücke (Pokol-híd), a Lac (a Kastély-tó), a Fontänenteich (a Szökőkút-tó), az Aquädukt (a római vízvezeték), a Steinhöfer Wasserfall (a Kő vízesés), ezek a legfontosabb elemek.
1806-ban érdekes politikai változás áll be a környéken, Napóleon serege megjelent a város mellet, majd ennek következtében a legfiatalabb testvére, Jerome Bonaparte lett az itt újonnan létrehozott Westfáliai Királyság uralkodója, egészen 1813-ig (Napóleon bukása). Ekkor I. Vilmos választófejedelem visszatért uralkodni. Fia, I. Frigyes Vilmos a porosz-osztrák háborúban az osztrákokkal szimpatizált és miután a poroszok győztek, bebörtönözték és ezzel a parképítés folyamata is lezárult (még megépítette az Új vízeséseket), valamint a Hessen-Kassel dinasztia napjai is leáldoztak.
Még egy Napóleon vonatkozása van a helynek, III. Napóleon 1870-ben az itteni kastélyban raboskodott egy rövid ideig
Ez után császári nyaraló lett a kastélyból.
A XX. században már nem építettek itt semmit, viszont a tervszerű karbantartásra igen nagy figyelmet fordítottak.
Egy érdekesség: 1923-1927-ig autóversenyek, 1951-1954-ig motorversenyek voltak itt, de ezek szerint győzött a józan ész, mivel ilyenek azóta sincsenek!
Ha meg akarjuk látogatni a parkot, először is le kell parkolni valahol a kocsinkkal (gyalog igen messze van a belvárostól), szerencsére ezekből elég sok van. Először a kastélyig jutunk fel, itt kiállításokat tekinthetünk meg. De a lényeg a park. Ha megnézitek figyelmesen a képeket, itt minden mesterséges. Szó szerint irgalmatlan mennyiségű sziklát hoztak fel ide és abból építettek meg mindent (az hogy ez szép vagy se, mindenki döntse el). A vízeséseket, az útszegélyeket, a patakok mederbélelését, több tízezer tonna kő (vagy százezer?). Ahogy halad felfelé az ember, folyamatosan döbben le a látványtól, meg a belefeccölt munka mennyiségétől. Ráadásul a látványos dolgok csak minden év május 1-e után indulnak be, ezek a vízesések és a szökőkutak sora. Miután ezek üzemeltetése rengeteg vizet emészt fel, ezért hetente csak kétszer indítják be, szerdán és vasárnap (meg ünnepnapokon). A szükséges vizet tavakban tárolják. A legmagasabb ponton, a Herkules szobornál kezdik a nagy vízeséssel 14:30-kor. Ahogy szépen halad lefelé a víztömeg, sorra belép a többi vizes hely is. A Kő vízesés, a Pokol hídja, a vízesések és végén a nagy szökőkút. Mindenre hagynak időt, hogy a nép az egyik helyről elvándorolhasson a másikig! Ezt sajnos még nem láttam. Most is van víz a patakokban és a vízesésekbe, de ez szerintem csak kb 5 %-a lehet a nagy attrakciónak.
Injoy Bergpark Wilhelmshöhe!

Schloß Wilhelmshöhe

kilátás a kastély felől a városra

Szókratész pavilonja

Júnó temploma

a vízesések

a római vízvezeték, alatta a vízesések

a vízesések

- 360 fokos körpanoráma. Kb úgy működik, mint a Street View. Szépen be lehet sétálni az egész parkot 306 fokos panorámák megtekintésével.

az Aquädukt (római vízvezeték)

vízesés az Aquädukt alatt

a vízesések

Höllenteich és a Neptungrotte

Teufelsbrücke

Höllenteich

Teufelsbrücke

Neptunbassin (Neptun medencéje)

a Nagy vízesés

Herkules

a Felseneck

patak az erdőben

a vízesések

Plutogrotte (Plutó barlangja)

Höllenteich

Großes Gewächshaus

Lac

- Bergpark Wilhelmshöhe, Löwenburg:

A löwenburgi beszámolót azért vettem külön, mert bár a Bergpark része, igen látványos, ezért sok képet készítettem róla, kár lett volna hozzátenni a többihez.
1793 és 1801 között épült, alapvetően középkori mintára. Az volt a cél, hogy úgy tűnjön, mintha az alapító tartománygróf készíttette volna (aki a Hessen-Kassel dinasztiát is megalapította - IX. Vilmos tartománygróf). Később egyik leszármazottja, I Vilmos választófejedelem bízta meg Jussow-ot, aki az udvari építésze volt, hogy a várat ilyen formában alakítsa ki. Valódi várként soha nem szolgált, elsősorban az volt a cél, hogy jól érezzék itt magukat. Ehhez persze a csodálatos környezet is hozzájárul. Külsőleg úgy néz ki, mintha már több száz éves lenne, valódi műrom, de belül minden megtalálható, ami egy fejedelmi udvarhoz kell. Gazdag felszerelés, pompa.
Több út is vezet ide, ezek közül van egy lépcsős feljáró is, eléggé fárasztó, ha már sokat gyalogolt az ember a parkban. Célszerűbb a térkép alapján valami lankásabb utat választani. Itt kivételesen vízszintesre legyalulták a terepet, bár maga a kastély egy peremen helyezkedik el, alapvetően egy sík mező veszi körül a többi 3 oldalán. Van itt versenypálya, zöldség és gyümölcskert, szőlő, nagy rét.
A belső részt is meg lehet tekinteni, minden egész órában indul vezetés.

az egyik út a várhoz

Löwenburg

kilátás a vár melletti teraszról

- Orangerie:

Kasselben van egy nagyon szép kastély, aminek igen fura szerepet szántak az egykori gazdái. Az Orangerie kifejezéssel elég sok kastély vonatkozásában lehet találkozni, de ezek igazából (legalább is a legtöbb esetében) valamilyen módon inkább hasonlítanak egy pálmaházhoz, annál talán kissé úriasabb kivitelben, de nem kastélyhoz. Itt viszont azzal a ténnyel szembesülünk, hogy egy kastélyt látunk magunk előtt. A magyarázat az, hogy ezt a kastélyt alapvetően könnyed nyári szórakozások céljából építtették, erre utalnak a nagy egybenyitott termek, amit bálteremnek használtak. Télen viszont ide csoportosították be a cserepes virágokat és fákat a hatalmas parkból, tehát azért ilyen szerepe is volt.
Maga a kastély 1702-ben készült el, francia barokk stílusban. Innen nyílik a kastélypark, ezt ma Karlsaue néven lehet megtalálni. Szokás szerint a tartománygrófok tevékenysége nyomán alakulgatott a kastély és a park is. A főépület után kb. 20 évvel Karl tartománygróf építtette fel azt a két épületet, amelyek a kastély két végénél állnak, de nem kapcsolódnak hozzá. Az egyik a márvány fürdő (ennek már akkor csodájára jártak), a másik oldalon a konyha részleg. Tervbe vették a három épület összekapcsolását 1-1 íves köztaggal, de ez nem valósult meg (ugyanezt a módszert viszont végigvitték a Wilhelmshöhe kastélynál, a két oldalsó tagot 1-1 íves taggal összekapcsolták a főépülettel). A jelenlegi Karlsaue park valószínűleg erről a tartománygrófról lett elnevezve, mivel igen tevékenyen részt vett a park kialakításában, mint megrendelő.
1808-1813-ig, amíg a Vesztfáliai Királyság létezett, Jerome Bonaparte is tartózkodott itt több alkalommal.
A II. VH-ban a kastély súlyosan megsérült, kb 10 évig nem igazán nyúltak hozzá. Ekkor lépett bele a képbe Kassel nem hivatalos neve: a documenta város. Több alkalommal itt volt a documenta kiállítás egyik helyszíne. Jelenleg kulturális, de inkább tudományos kulturális hasznosítása jelentős, mivel - utalva Moritz tartománygróf csillagászatban tett tudományos munkáira - jelenleg fizikai kabinet, planetárium és egy kis csillagvizsgáló található itt. Persze aki nem akar éhen halni, annak van itt egy vendéglő és kávézó is, szép terasszal a kastély előtt.

Marmorbad

- a Schönfeld kastély:

A Schönfeld kastély egy kisebb meredély szélén áll, igen szép kilátással. Alatta van a Schönfeld park (Kassel Németország legzöldebb városa), tóval, gyönyörű növényzettel, sétányokkal. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi a kastély, igen változatos története van.
Miután igen szép helyen fekszik (és akkor még a város valószínűleg még nem tartott idáig), jól választottak helyet egy pihenőkastélynak. 1777-ben épült Nikolaus Heinrich Schönfeld részére. A tulajdonosokat nem érdemes egyenként felsorolni, voltak közöttük tartománygrófok, a Hessen-Kassel dinasztia választófejedelmei, a Porosz Birodalom (itt is volt ide oda csatolása a területnek), bankár, tartozott a rövid életű Westfáliai Királysághoz (Jerome Bonaparte), stb. stb. Volt olyan év, hogy kétszer is váltott tulajdonost. A Grimm testvérek is jártak itt többször. Végül 1906-ban Kassel város megvásárolta és a köz részére nyilvánossá tette. A Nagy Háborúban (I. VH.) volt katonai kórház és börtön is. A háború után étterem nyílt benn. A II. VH-ban megsérült, de ezt helyreállították. Jelenleg is étterem működik benne: "Restaurant Park Schönfeld" és egy Klub is található itt.

a Schönfeld kastély

szobor a Schönfeld kastély előtt

a Schönfeld kastély

- Kempten:

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

A délnyugat-bajorországi Kempten (Allgäu) az Allgäu-vidék központja, az egyik legrégebbi iskolaváros Németországban.

Az St. Lorenz bazilika mellett elhaladva eljuthatunk a hercegapátok hatalmas rezidenciájához (Residenz). Korábban a magas rangú egyházi személyeknek világi hatalmuk is volt, jelen esetben azért volt szüksége az apátnak, hogy a birodalmi tanács tagjaként részt vehessen a törvényhozásban. A XVIII. században azonban ez a kettős hatalmuk megszűnt és csak az egyházi maradt (a leírások szerint az érintett személyek hatalmas kárpótlást kaptak ezért).

Itt egy igen érdekes dolog történt velünk: amikor megkérdeztük a pénztárost, hogy egyáltalán van e valami megnézni való a kastélyban, közölte, hogy igen, majd fogta és becsukta a kastély ajtaját és a pénztárt, majd közölte, hogy kövessük (2 x 2,50 euró volt a jegy / 2023). felmentünk az 1. emeletre és meglepve láttuk, hogy 8-10 szobát meg lehet tekinteni (berendezések nélkül csak a szobák). Itt tartott egy magán tárlatvezetést nekünk, részletesen ecsetelte a tudnivalókat tökéletes angolsággal. A termek főleg rokokó stílusúak voltak, a végén egy terem barokk. Azon lehet morfondírozni, hogy ezek a stílusok szépek vagy sem, de maga a tény hogy meg tudtuk nézni, nagyon jól esett. A Rezidencia egyébként iszonyatosan nagy, az egyik legnagyobb amit láttunk (nem tudom milyen feladatokkal töltötték meg anno), jelenleg mindenféle állami hivatalok vannak benne.

Residenz

Kastélypark

Katélypark

Residenz

- Königstein:

Ha Drezda és a cseh határ között vagyunk valahol, akkor Königstein erődítményét semmiképpen ne hagyjuk ki. Az erőd alatt egy új parkolóház épült, gyakorlatilag nem lehet kihagyni (fizető). Innen kb. negyed óra alatt kényelmesen felsétálhatunk az erőd bejáratához. Az erődbe kétféleképpen juthatunk be (ezt még a jegy megvétele előtt el kell dönteni). Ha gyalog (ez az olcsóbb), akkor balra kell fordulni és a gyalogúton felsétálni a bejáratig. Ez több kapun keresztül kb 50 m szintkülönbség legyőzés után a kaszárnya közepére visz fel. A másik út: lifttel felmenni. Van egy panorámalift és egy személy - teher felvonó is, ezt egy rövid alagúton lehet elérni (még teherautót (pickup) is szállít). Az erőd maga kb. 10 ha-on terül el, egy a Szász Svájcnál már említett sziklacsoport típuson. Ennek legyalulták a tetejét és egy hatalmas erődrendszert építettek ki. A ny-i rész kivéve körbe lehet (és érdemes!) gyalogolni az erőd várfalán. A kilátás egyszerűen lenyűgöző. A terület egyharmada erdő, így napos időben árnyékban is sétálhatunk. A régi kaszárnya majd minden épülete valamilyen katonai tematikus kiállítás, elég érdekesek. A belépővel mindegyikbe be lehet menni, nincs külön belépő! Az egész hegyet kényelmesen körbe lehet a vár alatt is sétálni, az iramtól függően 1-1,5 óra.

A beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Festung Königstein

az Elba az erődből

Festung Königstein

- Landshut, Burg Trausnitz:

Hazafelé még beiktattuk ezt a várat, főleg nagyon szép látványa miatt. Sajnos itt is bele szólt a folyamatos út felújítás, a fél város fel volt túrva, valamint a tájékoztatás sem volt nagyon jó (a GPS nem ismerte ezt a címet). Végül felvergődtünk a parkolóba, ami nem a vár mellett van, hanem attól kb 300 m-re, egy park mellett. Itt egy viszonylag kis kertkapu mutatja az utat a vár felé. Egy erdős részhez érünk, ami korábban a várhoz tatozott, mint magán erdő (park), de 1837 óta nyilvános park. Innen könnyű sétával eljuthatunk a várig.

Röviden a várról. Az első említések a város alapítása előttről szólnak, az eredeti neve is erre utal: Landeshut = az ország őrsége és védelme. Itt is a szokásos dolgok történtek, megostromolták, elfoglalták, átépítették, stb. Még II. (őrült) Lajos is bele került a történetbe, több szobát is kialakíttatott magának a várban. Volt börtön (magas rangú nemesek számára), gyapjú- és selyemgyár, laktanya, hadi kórház és még kolera kórházként is működött. Sajnos 1961. október 21-én a Fürstenbau leégett. A Palas falfestményei, bútorai és berendezései szinte mindegyike a tűz áldozatául esett, csakúgy, mint a II. Lajos király által berendezett csodálatos szobák. Jelenleg odáig jutottak, hogy az egész vár kívülről nagyon szépen fel van újítva, kiállítások vannak benn és egy szobát eredeti II.Lajos-hoz kapcsolható bútorokkal rendeztek be (ezeket a király herrenchiemsee-i kastélyának raktárából hozták ide, tehát eredetiek, csak nem itt voltak).

Ha elérkeztünk a vár bejáratához, láthatjuk, hogy az eredeti erődítés sok építmény (falak, tornyok) megmaradtak, szépen helyre lettek állítva. Innen könnyedén eljuthatunk a várhoz. Az udvar reneszánsz stílusban épült és nagyon szép. A vár éttermen keresztül lejuthatunk az oldalsó falakhoz,innen nagyon szép kilátás van a városra (ha van rá idő, azt is érdemes megnézni). alulról körbeérve visszajuthatunk a vár bejáratához.

Nagyon látványos vár, a mellette található hatalmas parkerdőben is jót lehet sétálni. Az adatok szerint évente kb 60-70 ezren látogatják, kissé kevés, de ennek valószínűleg az is lehet az oka, hogy kissé kiesik a fő turista utakból, cserébe nem kell nagy tömegekkel számolni.

Landshut fotóalbuma ITT látható!

a kertkapu jellegű bejárat

- Langenargen, Schloss Montfort:

Gondolom, ez a hely sem nagyon ismerős a magyarok előtt (valahogy a Bodensee és környéke nem igazán kedvelt turista hely, pedig annál többet érdemelne). Ez a hely is nagyon szép, kissé Sisy tengerparti kastélyára (Miramare kastély) emlékeztet, főleg a tengerparti elhelyezkedése miatt.

Amúgy nem túl dicső célokra épült, a wiki szerint I. Vilmos württembergi király, fogalmazzunk így, örömpalotájának épült, mór stílusban. Közvetlenül a kastély előtt van a parkoló (még mélygarázs is van, gondolom nyáron azért többen vannak, mint most). Kicsi, de szép parkja van, igen érdekesen kezelt platánfákkal (ezt a nyírási módot máshol is láttam a Bodensee partján). Amúgy a kastélyban nincs sok látnivaló, jelenleg egyáltalán nem látogatható, az Önkormányzat éppen bérlőt keres. Kivéve a tornyot. Az előtérben tartózkodó kedves hölgytől lehet venni jegyet a torony-mászáshoz (2022-ben 2 Euró/fő volt). Igencsak sok lépcsőn, méghozzá csigalépcsőn keresztül lehet a toronyba feljutni, kb. 150 lépcső van. Eleinte viszonylag széles ez a lépcső, de néhány forduló után eléggé szűkké válik. Ez főleg lefelé válthat ki szédülést azokban, akik érzékenyek a folyamatos kanyarodásra. Célszerű néha megállni, erre vannak is helyek. Viszont azért érdemes felmenni a toronyba, mivel onnan tényleg nagyszerű kilátást kapunk a tóra. A kastély után érdemes még egy kicsit sétálni a tóparton, majd a község főutcáján visszasétálni a parkolóhoz. Ott egy szép templom is található.

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

- Leuthkirch im Algäu, Schloss Zeil:

A Schloss Zeil a Waldburg-Zeil hercegek leszármazottainak rezidenciája Leutkirch im Allgäuban. Valószínűleg ez is egy olyan kastély, amit a magyarok nem igen látogattak meg eddig. Én is csak a miatt iktattam be, hogy jó volt egy megállónak haza felé. Szerencsére jól tettem, mivel rendkívül szép volt és a fekvése is pazar. egy dombtetőn helyezkedik el és az egyik képen látható, hogy ha a kert végébe érünk, milyen kilátás tárul elénk. Annak ellenére, hogy magánkastély - jelenlegi tulajdonosa Erich Fürst von Waldburg zu Zeil and Trauchburg (Erich von Waldburg-Zeil kiterjedt vállalati konglomerátumot irányít. Körülbelül 10 000 hektár erdővel és mezőgazdasági területtel a család Németország egyik legnagyobb magánbirtokosa, és jelentős erdőterületekkel is rendelkezik Argentínában) - a park és a kastély udvara egész évben látogatható. külön figyelmet érdemel a nagy felületű füves rész, bármely angol kertésznek dicsőségére válna ez a nyírás, olyan, mintha minden egyes szálat külön lemértek volna és egyenként méretre vágták volna. A fűvel kapcsolatban az is érdekes volt, hogy a kastélyon kívül, ameddig elláttam, ugyanígy le volt vágva mindenfelé. Ugyancsak figyelemre méltó a kastély udvarán lévő szökőkút (amelyet Maximilian Rueß készített 1982 és 1989 között). A szökőkutakról készítettem egy kis videót, a víz mozgásban szép.

Szerintem az egész környezet megtekintésre érdemes!

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

- Mahlberg:

A község közepén egy szép nagy kastély található, amely jelenleg magán tulajdonban van (nem látogatható, de a leírások szerint egy hotel működik benne). Korábban a badeni őrgrófoké volt, jelenleg a Turckheim-Böhl bárói családé. A környéken jelentős volt a dohánytermesztés, volt dohánygyár is itt, ez most nem működik, viszont található benne egy kiállítás a dohánytermesztésről és felhasználásról. A községben szép templomok is találhatóak, ezek közül az egyik, a melyik a kastély feljárata mellett van, nyolcszögletű. A településen szép dísz kutak is találhatóak.

a Türckheim-Böhl kastély

- Meersburg:

Ha valamire, akkor erre lehet azt mondani, hogy a túra egyik fénypontja volt. Botor fejjel úgy képzeltem, hogy az összes német város ilyen lesz, amelyeket beterveztem meglátogatni, de nem. Ez viszont minden képzeletet felül múlt.

Itt ismét el kell ismételnem, hogy Németország ezen vidékén semmi nem egyenes, semmi nem vízszintes (talán a tóparti utcák). A városmag fele a dombtetőn található, itt van a vár és az új kastély is. Én rögtön a várral kezdtem. Figyelem: a jegyeket a vár előtt (a vár felé menet jobb oldalon) található turisztikai irodában kell megvenni. Van idegenvezetés is, de lehet egyénileg is megnézni a várat (én ezt tettem, nem voltam kíváncsi a sok német beszédre). Amikor elérünk a vár hídjához, a jegyünket elkéri egy középkori ruhába öltözött (apród?) ember, aki tőrével lyukat üt a jegybe (vigyázva a QR kódra, mert az kell a tényleges bejutáshoz). A váron nagyon pontosan keresztül vezetnek, van vagy 30 berendezett szoba, a nyilak mutatják az irányt. A vezetett túrán, ha jól láttam, 3 szobával többet lehet látni. Az ablakokból pazar képeket lehet készíteni az alsó városrészről és a tóról. Ahogy a vár hídjára lépünk, jobbra lefelé látható egy sárga, régi malom (ma lakóház), nem kell keresgélni, hogy hogyan jutunk le oda, a várból való kijövetel pont oda visz.

Közvetlenül a vár mellett, szintén a dombtető teraszán található az Új kastély. Itt is vannak kiállítások, de az már nem fért bele az időmbe, inkább azt a városra fordítottam. Az Új kastély terasza alatt található egy kis park, benne egy teaházzal (és fantasztikus kilátással), ez szintén csak vezetett túrával látogatható.

A beszámoló fotóalbuma ITT látható

- a vár:

az Új kastély:

- Melsungen:

Magáról a városról nem írok sokat, a látvány magáért beszél (ez így lesz majd a többi hasonló típusú helynél is). Szinte bármelyik parkolónál letehetjük a kocsit, azonnal a történelmi városmaghoz jutunk. Közben érinthetjük a Schloß zu Melsungen nevű várat (kastélyt), amiben jelenleg a rendőrség és a vámosok tanyáznak. Célszerű bemenni a főtérig, itt található a Városháza (amikor itt voltam, az egyik oldalát éppen tatarozták). Innen kiindulva meg lehet nézni a várost, tényleg nagyon szép. Érdemes a Fulda partjára is kimenni, nagyon kellemes hely. Ha valaki erre jár, ezt a helyet érdemes előre venni a sorrendben!

A beszámoló fotóalbuma ITT található.

Schloß zu Melsungen

- Mindelheim, Mindelburg:

Ezen a napon elindultam haza felé, így kisebb jelentőségű helyeket iktattam be, amiket viszonylag gyorsan meg lehet nézni és nincs nagyon messze az autópályától. Nos ez a hely pont ilyen volt. Nagyon kis hercig vár, a bejáratnál vendéglővel. A wiki szerint nagyon régi alapítású, 1100 körüli. Persze többször elpusztult és újjá építették. 1949/50 között katonai kórházként működött, 1950-től W. Sachon kiadó részére bérbe adták. 2020-ben lejárt a bérlet és a kastély visszakerült Mindelheim városhoz. Az Állami Műemlékvédelmi Hivatal szerint Mindelburg 2021 októbere óta hivatalosan is „nemzetileg fontos műemlék”. Jelenleg azt tervezik, hogy egy nagyobb felújítás után teljesen nyitva lesz és egy helytörténeti múzeumot fognak kialakítani.

Jelenleg, azon kívül hogy nagyon látványos, fel lehet menni a 24 m magas toronyba és onnan nagyon szép látképet kapunk. Lefelé óvatosan, a csigalépcsőn egyesek könnyen megszédülhetnek.

Mindelheim fotóalbuma ITT látható!

- Moritzburg:

Most Drezda mellé utazunk, megnézni Moritzburgot és környékét. Drezdából s Meißenből is könnyen eljuthatunk ide. A terület lapos, viszont gyönyörű, akár gyalog, akár kerékpárral nagy túrákat lehet tenni. A terület hatalmas, gyönyörű erdőkkel, hatalmas tavakkal. A kastély a Schloßteich szigetén található, eredetileg vadászkastélynak épült. A kastélyban főleg kiállítás van, nem eredeti bútorzatú termek, de akiket érdekelnek a porcelánok, iparművészet, stb. az nézze meg.

Moritzburg

Moritzburg - a Schloßteich

Moritzburg

- München:

- a Residenz és a Hofgarten:

A Királyi Palota (németül: Münchener Residenz) egy München belvárosában található palota, mely a bajor hercegek, választófejedelmek és királyok lakhelyéül szolgált. A palota története 1385-ig nyúlik vissza. Az akkori fejedelmek a város bővülése miatt kénytelenek voltak feladni az addigi székhelyüket és egy nagyobb palotát alakítottak ki (Wittelsbach-ok). A II. VH-ban hatalmas károk érték a bombázások során, a tetőszerkezete pld gyakorlatilag teljesen leégett. Jelenleg múzeumként működik, többek között 130 királyi szobát és termet lehet megtekinteni, de látogatható a kincstár is. A kastély mellett található a Hofgarten.

München, Residenz

München, Hofgarten

- Schloss Nymphenburg:

Münchenben a botanikus kert után megnézzük a Nymphenburg kastély parkját. Hatalmas területen fekszik, van egy francia kert típusú része (ez a kastély körül van) és egy angol típusú park része (ez a távolabbi rész). Itt több tó és kisebb kastély is található. Mi a kastélykertben sétáltunk egy jó nagyot (nagyon sokan álltak sorba a kastélyba való bejutáshoz - már nem volt időnk ezt megvárni, valamint kastélyt már láttunk elég sokat).
Maga a kastély barokk stílusban készült. A Wittelsbachok nyári rezidenciájaként először a középső traktus építésére került sor. A munkát Agostino Barelli kezdte el 1664-ben olasz vidéki palazziók stílusában, majd Enrico Zuccalli folytatta 1673-tól és két évvel később be is fejezte. Antoni Viscardi 1702 és 1704 között négy lakótömböt és az ezeket a főépülettel összekötő szárnyakat építette. 1719-ben a déli részen kiegészült egy udvari istállóval (Marstall), majd 1723-ban északon egy melegházzal (Orangerie). Az épület északkeleti végén kapott helyet a nymphenburgi porcelánüzem 1747-ben. III. Miksa József újabb átépítést hajtott végre a kastélyon belül, az ő nevéhez fűződik a kőterem kialakítása. Végül I. Lajos megbízásából jött létre a Szépségek csarnoka 1827 és 1850 között.

München - Schloß Nymphenburg

- Schloss Blutenburg:

Miután már elég sokszor jártam Münchenben és nagyon sok mindent láttam is, most egy kevésbé ismert, de szép helyet látogattam meg. A Schlosspark Nymphenburg végétől kb 1 km-re esik nyugatra, a kastélyt és a parkját sokan megnézik, onnan egy bő negyedóra alatt el lehet sétálni ide. Azt már eddig is láttam, hogy a németeknél igencsak ki és elterjedt a parkkultúra, még az olyan nagyvárosokban is, mint München. Ez a terület két kertvárosi rész közé van beékelődve. Úgy autóval, mint tömegközlekedéssel könnyen elérhető, több busznak itt van a végállomása. Jelenleg szabadidő központként működik, természetesen van étterem is, amit nemes egyszerűséggel kastélykocsmának hívnak. A tó mellet folyik el a Würm patak (Würm = egyik földtörténeti kor neve is), abból vesznek le vizet a tó átöblítéséhez, majd utána vissza folyik a patakba. Itt is látszik a német vízkezelési mód, a tó vízszintje gyakorlatilag egybe esik a talajszinttel. Nagy a madárélet, kiskacsák és kis vízicsibék is voltak. A kiskacsákból egy nyolcas csapat a parton pihent, úgy bele lapultak a fűbe, hogy majdnem rájuk léptem, de szerencsére nem. Pihenésre eszményien jó hely

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

- Neuburg am Inn:

Hogy mikre nem bukkan az ember véletlenül! Már számtalanszor elmentem a vár mellett éjjel, valószínűleg nincs kivilágítva, mert nem vettem észre, pedig szó szerint az út mellett található. Egyébként azért érdemes néha erre menni (Schärding felé), mert ilyenkor ki lehet kerülni a nagy osztrák-német határátkelőt (itt majdnem mindig szokott valami torlódás, vagy határellenőrzés lenni).
Na de vissza a várhoz. Mivel szombat volt, sokan voltak a parkolóban, de azért befértünk. Igazából a várban sok néznivaló nincs, mivel ez jelenleg egy kongresszusi és rendezvény központ. A sok kocsi egyébként, mint kiderült, egy esküvő miatt volt itt. Jelenleg felújítás alatt áll a kastély, de ettől függetlenül be lehet menni. Viszonylag nagy területen terül el, érdemes egészen a végéig elmenni, mivel az ottani teraszokról igen szép a kilátás az Inn völgyére (Kb. 150-170 m magasból). Egyébként az ifjú párok itt szoktak fényképeszkedni, főleg a gyönyörű kilátás és háttér miatt.
Amúgy csak akkor érdemes megnézni, ha éppen erre jár az ember, de akkor a kilátás miatt viszont tényleg meg kell nézni!
A mostanában meglátogatott kastélyokkal kapcsolatban azért van némi fenntartásom: szinte mindegyiknél kicserélték a korábbi ablakokat "modern" műanyag ablakokra. Itt is ez történt. Azért ez nekem egy kissé fura!
Néhány szó a történelméről:
Már az 1000-es évek elején állt itt vár, amely folyamatos csatározások révén folyamatosan elpusztult, majd újjáépítették. Miután stratégiai fontosságú helyen található, folyamatos volt az igény rá az osztrák és a bajor oldalról is. Bár jelenleg a német oldalon található, sokszor volt osztrák birtok is. 10 évig skótok is voltak tulajdonosok. Jelenleg a Passaui Egyetemhez tartozik és 15 rendezvény és tárgyaló terme van már.

- Neuhaus am Inn:

Ha Ausztria felől - Schärding - nézünk Németország felé az Inn partján, akkor a német oldalon azonnal szembetűnik az a hatalmas kastély. Legutóbb sikerült a német oldalt is megtekinteni, ami azért egy kis csalódást okozott. Nem a kastély szépsége miatt, hanem azért, mert ezt a kastélyt is éppen felújítják. Most azonban nem ezért, mert éppen felújíthatnékjuk van, hanem azért, mert az Inn egy korábbi nagy áradása hatalmas károkat okozott a kastélyban. E miatt alig tudtam olyan képeket készíteni a kastélyról, amelyen nem látszottak a kerítések és az állványok. Akkor azért lássuk a kastélyt. Az Inn folyó egy kis szigetén található, ahová egy hídon lehet eljutni. A várat (kastélyt) a XIV. századtól lehet nyomon követni, először a bajor fejedelmek alátartozott. A kastély számos tulajdonos váltáson ment át. 1859-2011-ig az angol kisasszonyoké volt. Jelenleg középiskola működik benne. Bár a kastélyt nem lehetett megnézni (valószínűleg egy iskolán nem lehetett volna amúgy sem sokat nézni), viszont az Inn partján jót lehet sétálni és innen a legszebb a szemben lévő oldalon Schärding.

- Neuschwanstein:

Az utóbbi idők egyik legkellemetlenebb emlékének ezt a helyet tartom. Mivel itt voltam, ezért felteszem ide, de a kastélyt nem láttuk. Ennek több oka is volt. Miután Németország ezen részén még nem voltam, bizonyos dolgokat valóban elmértem. Ide Münchenből érkeztünk és még erre a napra beterveztem a Mainau-i virágsziget meglátogatását is. Arra azonban nem számítottam, hogy ezen a tájon csak igen lassan lehet közlekedni, mivel nincsenek autópályák ezen a részen. Ezzel önmagában nem is lett volna nagy baj, viszont a főutak nagyon kacskaringósak, falu falu hátán, tehát igen alacsony átlagsebességgel lehetett közlekedni (ehhez hozzájött az is, hogy Münchenben még meg kellett várni az egyébként igen kitűnő reggelit és csak ez után tudtunk elindulni, tehát csak reggel 8 után (ez a viszonylag kései indulás a reggelis szállodákból már máskor is okozott problémát, mert nekünk egyébként egy korai felkelés nem szokott problémát okozni). A kis átlagsebesség miatt eleve későn értünk ide, a képekből pedig látszik, hogy az idő is elég rossz volt (sűrű szemerkélés). Letettük a kocsit a parkolóban (5 Euro), majd megnéztük a pénztárt: feketéllett a tömegtől! Ráadásul a parkolóból még elég messze van a kastély (saccolásom szerint 3/4 óra gyalog felfelé, kb. 200-250 m szintkülönbség, vagy busszal ill. lovaskocsival, újabb kiadás). A legnagyobb probléma persze a jegyvásárlás volt, mivel még azt sem tudtuk megkérdezni a pénztárnál, hogy mire lehet számítani, mikorra lehet egyáltalán jegyet venni? Némi csendes dühöngés és csalódottság után beültünk a kocsiba és elmentünk Mainauba és ott megnéztük a virágszigetet (aki figyelte eddigi beszámolóinkat, azt tudja, hogy nagyon szeretjük a természetet, vagy az ehhez közeli botanikus kerteket, arborétumokat. Münchenben is elsőnek a botanikus kertet néztük meg, nem tudom, hogy hányan tették volna ugyanezt). Ott viszont jó időnk volt és nagyon élveztük a sétát a szigeten.
Visszatérve ide: az egyértelmű, hogy ez a kastély eléggé kiesik a fő közlekedési utakból, így erre a napra nem lett volna szabad más programot betervezni (a szigetet is éppen hogy meg tudtuk nézni délután), két nagyszabású program itt nem fér bele az időbe. Lehet, hogy meg kellett volna nézni, lehet-e interneten jegyet venni és akkor nem kell sorba állni? Az idő sem volt valami jó, a képeken mindig ragyogó napsütésben lehet látni a kastélyt, pedig ennél látványosabb és többet fényképezett, ábrázolt kastély talán nincs is. Csak elég a puzzlék királyaként emlegetett változatokra gondolni (nekem is ez volt az első komolyabb puzzlém), vagy Disneylandban található Csipkerózsika kastély, amit Walt Disney ez alapján tervezett meg. Az a legbosszantóbb ebben, hogy tényleg nem tudom, valaha errefelé tudok-e még jönni (ahhoz viszont nagyon messze van, hogy csak úgy kiugorjon ide az ember). Na, erről ennyit, itt voltam, de nem láttam!

Schloß Neuschwanstein

Szerencsére azóta ismét eljutottunk ide és végre sikerült is megnézni a kastélyt, erről majd bővebben Schwangaunál lesz szó (lejjebb).

- Nürnberg, a Császári Kastély:

Nürnberg legnagyobb nevezetessége a Császári vár. Maga a vár a Pegnitz folyótól északra található homokkő gerincen található. Története kb 1000 évvel korábbra vezethető vissza. Viszontagságos múltjából most csak néhány dolgot említenék. A II. VH előtt az NSDAP felügyelete alá került a kastély. A párt részére reprezentatív területeket alakítottak ki (rendezvényekre) valamint magas rangú tisztek részére szintén reprezentatív szálláshelyeket (Nürnberg az egyik központja volt a náci pártnak, ennek még ma is vannak jelei, építészetileg). Maga a háború alatt a belváros és a vár szinte teljesen megsemmisült. Korábban már írtam, az elsők között a Dürer házat újították fel, a várra csak később került sor, 2013 után is még dolgoztak itt. Annyira elpusztult minden, hogy a várban nem berendezett szobákat alakítottak hanem egy szabályos múzeumot.

Mi a Dürer ház felől mentünk fel, ami azzal az előnnyel járt, hogy ez az út keresztül vitt a vár-kerteken is (ha a belváros központja felől jövünk, közvetlenül a várudvarba jutunk, kihagyva a vár-kerteket). Most hátulról kerüljük meg a várat a bástyarendszeren. Innen jó kilátás van a városra. Ha felérünk az első udvarhoz kért választásunk lehet, vagy tovább megyünk a belső részekhez, vagy bevesszük magunkat a vár kávézójába (erre még vissza térek). Mi az előbbivel kezdtük. A belső, zárt udvarra a pénztáron keresztül juthatunk be. Itt kell megjegyeznem, hogy az egész úton nagyon kedvező belépő díjakkal találkoztunk, ami Ausztriában 10-12 Euró, itt ugyanazért 7 Eurót kellett fizetni. Többek között ezért is szeretünk Németországba jönni kirándulni, mert szinte mindenben jobbak az árak, mint Ausztriában. De vissza a várhoz. Az udvarról nyílik egy nagy kapu, ahol egy nagy terembe juthatunk be. Ez olyan lovagterem féle, de teljesen üres. Itt kissé tanácstalanul álldogáltunk, hogy hogyan tovább, amikor zene csendült fel és az ablakok fölött elindult egy kivágott képekből álló menet, mint egy császári menet. Erről készítettem egy kis videót:

Ekkor a terem végében valaki kinyitott egy addig szinte láthatatlan ajtót és kiderült, ott kell tovább menni. Kiderült, hogy egy nagyon jól szervezett, nagyon jól kivitelezett kiállítás volt látható (a húgom, mondta, Ő pedig ért hozzá, mert restaurátor). Elsősorban fegyverek, páncélok és más haditechnikai tárgyak voltak kiállítva, páratlan minőségben. Közben meg lehetett nézni a kétszintes császári kápolnát is. Kifejezetten egy nagyon jól élvezhető kiállítás látható itt. Ha végeztünk vele, visszatérhetünk az udvarra, majd onnan a Vár-kávéházhoz. Itt megebédeltünk (általam ismeretlen ok miatt Saslik tálnak nevezett levest ettünk, kizárólag a nevével volt problémánk, mivel a saslikhoz semmi köze nem volt, viszont rendkívül finom levesnek bizonyult). Ekkor ott hagytam a húgomat, mivel én kombi jegyet vettem és így a toronyba is fel tudtam menni (Ő nem bírja az ilyen felmeneteleket). Itt egy számláló van, ami jelzi, hogy hány ember mehet éppen fel a toronyba, mivel a számuk korlátozott. Ha kijön valaki, a szám feljebb ugrik, ha valaki bemegy, akkor csökken. A belépéshez a jegy QR kódját kell beolvasni (lehet kombinált jegyeket is venni, úgy olcsóbb). Fontos figyelmeztetés: gyalog kell felmenni elég magasra, nem biztos, hogy mindenki bírja. Fentről viszont figyelemre méltó kilátást kapunk a városra. Visszatérve a kávézóba, vettünk néhány ajándékot az otthoniakra. Én két (helyben készített) lekvárt és valódi nürnbergi puszedlit (ha nem itt, akkor hol is vettem volna: Nürnbergben, a nürnbergi vár kávézójában). A lekvárok 4 Euróba kerültek, a puszedli viszont tényleg drága volt: 8,50 Euró és 5 db-ot tartalmazott. Viszont itthon a feleségem kijelentette, minden centjét megérte. olyan finom volt. Végül vissza sétáltunk a belvárosba.

Mivel szerintem ez a fő attrakció Nürnbergben, kihagyhatatlan!

A királyi vár fotóalbuma ITT látható!

a vár-kávézó, a puszedli lelőhelye

ott hátul van a jellegtelen ajtó, ott kezdődik a múzeum

- Nürnberg, Zeltnerschloss:

Talán ez volt az egyetlen hely, amely nem érte meg az erőfeszítéseket az egész út alatt, de ez csak utólag derült ki. Már a megközelítése sem volt egyszerű tájékoztatás semmi, a GPS nem ismerte ezt a címet, mindenhol vasút, a korábbi aluljárók autók elől elzárva, stb. Sokadik próbálkozás után le tudtunk állni egy szabadtéri sportcentrum közepén. Némi séta után eljutottunk a kastélyhoz. Az interneten csak olyan leíráshoz jutottunk, hogy jelenleg kulturális célokra használják, így arra gondoltunk, valamit csak lehet itt látni. A kulturális centrum valóban itt volt "Zeltnerschloss Kulturladen" néven, de egy kis melléképületben. Maga a kastély lakás célokra volt kiadva, így gyakorlatilag csak meg lehetett nézni azt kívülről, oszt annyi.

De hogy is alakult ez így ki?

A szokásos össze-vissza múlt vége felé, 1845 után (amikor egy nagy árvíz után a kastély és a tó hatalmas károkat szenvedett) eladták a kastélyt a gyáros Zeltnernek (az Ő nevüket viseli a kastély jelenleg is). A kastély kapcsolata fokozatosan megszakadt a külvilággal, ahogy háromszög alakban körbeépítették vasúttal (vettem észre). Az I. VH után hatalmas lakáshiány volt Nürnbergben, így a kastélyt lakás célokra igénybe vették. Miután a Zeltner család nem tudta, hogy mikor kaphatják vissza a kastélyt, eladták a kastélyt a Reichsbahn-nak (ha már körbe zárták őket). 1943-ban szinte teljesen elpusztult egy bombatámadásban, csak 1955-re építették újjá. 1981-ben Nürnberg városa megszerezte a tulajdonjogot. A kastély továbbra is lakásként működik (nem magánkastély, de nem sok minden látható). Talán nem feltétlenül kell megnézni ezt a helyet.

- Oberschleißheim, Schleißheim Palace Complex:

Amit most bemutatok, az az egyik legnagyobb szabású palotakomplexum Németországban. München mellett található, az északi autópályától néhány kilométerre. Könnyen megközelíthető, ingyenes a parkolás (legalábbis akkor amikor ott voltam, biztosan). Viszont igen jó példa arra, hogy némelyek mire szórják el a pénzüket, sokszor feleslegesen, mivel nem igazán használják az elkészült kastélyokat. Ezt a palotakomplexumot (mert három kastély található itt) a bajor választófejedelmek (hercegek) építtették. Az Öreg kastély volt talán az egyetlen, amit ténylegesen használtak is. Mikor ezt kinőtték, épült meg az Új kastély, ami igencsak hatalmas. Később ezt még nagyobbra akarták fejleszteni, megcéloztak egy Versailles típusú komplexumot. Ez végül is pénzügyi nehézségek miatt nem valósult meg. Viszont a müncheni Nymphenburg kastélyt és a Residenz-t sokkal szívesebben használták, így megmaradt egy "hétvégi nyaraló"-nak. Az Új kastéllyal szemben (kb. 1 km-re tőle) építettek még egy kis kastélyt, aminek a neve Lustheim. Érdemes ezt a nevet lefordítani. Egy kis segítség: lust - nemi vágy, heim - otthon. Nem voltak szégyenlősek. Ez a kastély ilyen célokra és vadászháznak épült. Tehát volt három kastély és alig használták. Jelenleg ez a három kastély és a kastélypark a Bajor Állam tulajdonát képezi, jelenleg zárva vannak, néhány kisebb jelentőségű kiállítást leszámítva. Ami viszont nagy szám (persze ebbe beleértve a három kastélyt is) az a hatalmas kastélypark. Na itt mutatkozik meg az (többek között), amit Freisingnél írtam, a vízkormányzás. Olyan patak, tó és szökőkút komplexumot hoztak létre, ami párját ritkítja. "Szokás szerint" a paloták környékében francia típusú parkok vannak, ahogy távolodunk ezektől, egyre angolosabbak a parkrészek. A kastélyparkot két oldalról közre fogja az Északi és a Déli csatorna. Közöttük a vízszintben differencia lehet, mivel keresztben is futnak kisebb csatornácskák. A Lustheim kastély körül ívesen vannak ezek a csatornák kiképezve, amelyek végül egyesülve elhagyják a kastélykomplexumot. Ez a csatornarendszer aktív összeköttetésben van a müncheni Englischer Garten vízrendszerével. A parkrendszer megtekintésére legalább 2 órát rá kell szánni, megéri!

Fotóalbum (az összes, Oberschleißheim-ben készült fotó itt tekinthető meg):

a régi kastély

az új kastély

a kastélypark

Schloß Lustheim

a kastélypark

- Potsdam:

- Neuer Garten - Cecilienhof:

Potsdam egy nagyváros Berlin mellett (lakossága kb. 165.000 fő), amely mindig is nagy szerepet játszott a német történelemben. Hiába volt Berlin a főváros, Potsdam, mint Brandenburg tartomány része, a német militarizmus egyik központja is volt. A császárok is szívesebben tartózkodtak itt, mint a zsúfolt Berlinben. Ha mégis dolguk volt ott, szó szerint csak egy ugrás volt innen a főváros. Potsdam elhelyezkedése fantasztikus, egy tórendszer közepén fekszik számtalan partszakasszal körülvéve.
A potsdami Cecilienhof az ún. Neuer Garden (Új Kertek) része. Maga a kert kb. 105 hektáros volt eredeti állapotában, de jelenleg is hatalmas. Itt is megmutatkozik a német palota és kertépítészet egyik jellegzetessége, igen sok mindent beleépítenek a területbe. Az eredeti cél az volt, hogy egy szép, angol típusú parkot hozzanak létre a tóparton. Ez igencsak jól sikerült, mivel jelenleg is gyönyörűen karban tartva szabadon látogatható. Én a holland házaknál léptem a kertbe. Ezek a házak a Márványpalota szolgáinak lakóépületeiként szolgáltak. Jó hosszan elsétálva észak felé, elérkeztem a híres Cecilienhof palotához. Ez volt az utolsó, Hohenzollern kastély, ami megépült. II. Vilmos császár építtette angol stílusban a trónörökös pár részére. 1917-ben lett kész. A császár lemondásakor a trónörökös pár is elhagyta a helyet, de később visszakapták és 1945-ig itt éltek. A Cecilienhof a potsdami konferenciáról lett híres, ahol a Szövetséges Hatalmak állapodtak meg a II. VH. lezárásáról. A palotát (szokás szerin) jelenleg felújítják, így elég nehéz volt szép képet készíteni róla. A kiállítás látogatható. Visszafelé a Szent tó partján lévő sétányon indultam el. Ez az út vezet az ún. Márvány palotához, amely a tó partján fekszik. A kastély körül is felújítási munkák folytak, de legalább maga a kastély jó látható volt. A kastélytól nem messze található a Piramis, ami jégveremként szolgált. Télen a tó jegéből kivágták a jeget is és itt tárolták. A konyhát éppen felújították, így nem látogatható. A Márvány palota előtt a szokásos francia típusú kert található. A palotától nem messze fellelhető az ilyen helyeken szinte kötelező Orangerie-t is, itt is kiállítások vannak jelenleg. Ez előtt is francia típusú kert található.
Ha valaki komolyan meg akar nézni mindent, igencsak sok időt rá kell szánnia, de megéri!

Fotóalbum (az összes, Potsdam, Neuer Garten - Cecilienhof-ban készített kép itt látható)!

Schloß Cecilienhof

a park

Marmorpalais

park a Marmorpalais mellett

Kilátás a Heiliger See felé

Pyramide

Holländisches Etablissement

Orangerie

park az Orangerie mellett

- Sanssouci:

Talán az eddigi legnehezebb feladatom előtt állok, amikor erről a helyről kell beszámolót írnom (kivételesen csak két térképen fért el a helyszín!). Aki nem látta még ezt, az el sem tudja képzelni, hogy mi minden van itt és mekkora területen. Valószínűleg egy inkább minimál leírást fogok elkövetni (már amennyire ez lehetséges), beszéljenek a képek. Azt már korábban is írtam, hogy a németeknél létezik egy ilyen nevű alapítvány, amely egyben e terület tulajdonosa is: Prussian Palaces and Gardens Foundation Berlin-Brandenburg (Porosz kertek és Paloták Alapítvány Berlin-Poroszországban). Számunkra hihetetlen, 155 millió eurós költségvetéssel gazdálkodott eddig, de meg is látszik az eredménye, vagy meg fog látszani, mivel több helyen azért nem tudtam normális képet csinálni, mert a kastély, vagy annak egy része be volt állványozva. A kastélykomplexumnak nevet adó alap palota, a Sans Souci, tulajdonképpen az egyik "legjelentéktelenebb" része az egésznek, természetesen csak az itteni viszonylatban. A homlokzatán található a felirat, amelyről az egész hely a nevét kapta. A kastély alapjait Nagy Frigyes tette le 1744-ben. A többi európai királyi kastélyokhoz képest eléggé szerény volt. E miatt később bővíteni kellett a helyet, a déli oldal felől jobbra a Képtár épületével, balra pedig az "Új szobák" épülettel. A park leglátványosabb része a Sans Souci alatt terül el, ez a szőlőskertek terasz sorozata. Legalul a Lustgarten található a fő szökőkúttal. Amikor leértem ide, megdöbbenve láttam, hogy az ún. Új palota igencsak távol található, de elhatároztam, hogy mindenképpen elmegyek odáig, ha már egyszer itt vagyok. Így visszamentem az "Új szobák"-ig. E mögött egy történelmi szélmalom található, nekem egy kicsit bizarr egy ilyen palotakomplexum területén. Tovább haladva megtekinthető a Szicíliai kert. Még tovább haladva eljutunk a park Botanikus Kertjéhez, amit az Egyetem működtet, jelenleg nem megtekinthető. Tovább haladva belebotlunk az Antik templom épületébe, ami római mintára készült. Ez után nemsokára tényleg eljutunk az Új palotához, amely sokkal hatalmasabb, dekoratívabb az eredeti Sans Souci-hoz képest. Jelenleg is felújítási munkák folynak benne, de egy része már megtekinthető. A kastély után két hatalmas épület és egy szintén hatalmas oszlopsor zárja a területet. Az előbbi (ami máshol kastélynak bőven elmenne) volt a szolgák szállása, jelenleg szintén az Egyetem használja. Az oszlopsor köti össze ezt a két épületet. Visszafelé sétálva először a Kínai Teaházba botlottam bele, majd nemsokára elértem a Béke templomát. Ez olasz stílusú templom imitáció (szerintem nem volt funkciója azon kívül, hogy volt) egy szép tó partján. A vizek - szokás szerint - itt is jelentős szerepet játszanak, a tavak, a szökőkutak, patakok szinte mindenhol fellelhetőek a parkban. A parkon kívül is találhatóak még létesítmények: a Romhegy egy mű kör alakú rommal, és jelenleg újítják fel a szőlőhegyet (talán mostanra átadásra került, amikor ott voltam, majdnem kész volt). A fentieken kívül még más létesítmények is vannak a parkban, sajnos mindet nem tudtam megnézni. Potsdam egy kicsit messze van (Mo-hoz képest), de ha valaki erre jár, kiemelten megnézendő!!!!
P.s.: végre nem panaszkodhattam az időjárásra, döbbenetesen jó volt az idő, fotófelhőkkel, remélem, tetszenek a képek!

Fotóalbum (az összes, Potsdam, Sanssouci-ban készített kép itt látható)!

- Schloß Sanssouci:

- Neue Kammern:

- Historische Mühle:

- Sizilianischer Garten:

- Chinesisches Haus im Park Sanssouci:

- Neues Palais:

- a Neues Palais mögötti épületek és az Oszlopsor:

- Friedenskirche:

- Antikentempel:

- Botanischer Garten:

- Bildergalerie:

- Park Sanssouci:

- Lustgarten:

Weinbergterassen

- a park:

- a jelenlegi területen kívül eső létesítmények:

- Ruinenberg:

- Ehemaliger Winzensberg :

- Spangenberg:

Menjünk fel a város felett magasodó hegyre és nézzük meg az ott található kastélyt. Szokás szerint igen változatos üzemmódban alkalmazták, volt vár, vadászkastély, erőd, börtön, erdészeti iskola, étterem, szálloda. Jelenleg zárva van felújítás miatt, állítólag vadászati kiállítás lesz benne.
Amúgy igen régi a vár, az első említés 1235-ben történt róla. Igen szokatlan a kialakítása, mert egy ilyen magas és meredek helytetőn még nem láttam olyan várat, amelyet ekkora árokrendszer vesz körül. A legkülső sánc rendszer már korábban elpusztult, annak csak nyomai vannak meg. Maga a vár körül egy kb. 7-8 m mély és 15-20 m széles árokrendszer húzódik. A várba csak két helyen lehet bejutni. A látszólag jól védhető kialakítása ellenére története során igen sok kárt szenvedett. Korábban a tartománygrófok sokat tartózkodtak itt, de amikor a város fele 1637-ben megsemmisült, kikerült a látókörükből és kezdett leromlani. 1758-ban, a hétéves háborúban még a francia csapatok is elfoglalták. Kb. ettől az időtől fogva teljesedett ki a börtön funkciója, egészen a II. VH-ig. Általában elit börtönnek számított, mert szinte majdnem csak tiszteket tartottak fogolyként itt (a II. VH. alatt angol tisztek voltak itt). A II. VH végén egy amerikai bombázás után szinte teljesen kiégett, csak a határoló falak maradtak. Jó szokás szerint nem hagyták ebek harmincadjára a kastélyt, bár sikertörténetnek sem lehet mondani a dolgokat. Sajnos a város - mint azt már említettem - kissé (nagyon) kiesik a turista vonalakból, így csak az elvetemült favázas ház és vár turisták látogatnak ide, szerintem eléggé kevesen (állítólag a városnak magának jelenleg 25 millió Euró adóssága van).
Viszont a kilátásért érdemes ide feljönni, a vár is teljesen körbejárható. Viszonylag nehéz megtalálni a főútról a lehajtás helyét, mivel km-kel korábban jól ki van táblázva a vár iránya, de szokás szerint ahogy közeledünk felé, ezek a jelzések elmaradnak. Most is csak egy kis nyíl mutatta a lekanyarodás helyét, amit a gaz is benőtt jócskán. Célszerű a temetőt keresni, az út mellette visz fel. A vár alatt egy jó nagy parkoló van, most persze üres volt. Innen kb. 5 perc alatt felsétálhatunk a várhoz. Mint mondtam, a vár körbejárható, de szerintem kezdjük ezt bal felé menet, így a végére hagyhatjuk a fantasztikus kilátás a város felé. Innen lenézve láthatjuk, hogy milyen meredek a hegyoldal (legalább is a város felé). Egyszer biztosan a felújítás is elkészül, akkor belülről is megtekinthető lesz a vár.

a kastély a város felől

a rózsakert

kilátás a várból a történelmi városmagra

- Steinach:

Itt is azt tapasztaltam (mármint a németeknél), hogy igen sok kastély meglátogatható, még ha magántulajdonban van is és nem kiállítási hely. Így volt ezzel is. Alapvetően szállodakén működik, de van itt étterem, és jó német szokás szerint serfözde is. Szabadon be lehet járni a területet, így ha a kastélyt jobbról megkerülve, majd egy lépcsőn felmenve balra kanyarodunk, eljuthatunk a kastély teraszáig is, ahol kis szabadtéri szoborkiállítás is található. A teraszról pazar kilátás van a Duna felé. Van még vinotéka és néhány kisebb bolt is még a területen. Nagyjából ennyi látható itt, de ha éppen fáradtak vagyunk a vezetés közben, akkor egy kis sétára igen jó hely.

Altes Schloss Steinach

Altes Schloss Steinach, a kastélypark

Altes Schloss Steinach

- Schwangau:

- Schloss Hohenschwangau:

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Ha már Schwangauban vagyunk, a Neuschwanstein mellett ez a kastély is kihagyhatatlan. Néhány érdekes tény: ezt a kastélyt a németek nagyobb becsben tartják, mint a Neuschwansteint (gondolom én), mivel az egy díszlet (tervezője is egy díszlettervező volt), míg ez egy valódi kastély, amit konkrétan használtak is. Az ottani túra kb 25 perc, az itteni 45 perc. Az ár: ott 15,00 Euró + 1,50 kezelési díj (on line vásárlás esetén), itt 21,00 Euró + 2,50 kezelési díj. Ezeknek meg biztosan okai is vannak. Itt ismét felhívom a figyelmet az előzetes jegyvásárlásra, ekkor lehet magyar nyelvű audiogide-t kérni, megéri.

Néhány szó a történetéről. Ez sem túl régi kastély. Korábban állt itt egy kastély, azonban teljesen tönkre ment. 1832-ben II. Maximilian király (II. Lajos apja) megvásárolta a helyet és neogótikus stílusban kastélyt építtetett ide. Halála után II. Lajos birtokába vette a kastélyt és innen irányította a Neuschwanstein építkezését. II. Lajos nagy barátságba keveredett Richard Wagnerrel, itt egy vendégszobát is kialakítottak neki pazar kilátással a tájra. Néha esténként Wagner tematikus túrákat is tartanak.

Most jönnek a figyelmeztetések, amelyek gyakorlatilag azonosak a Neuschwanstein-nél leírtakkal. Célszerű on line megvenni a jegyet, itt kevesebb vezetés van, mint a másikban, gyorsan elfogynak. Itt is pontosan kell érkezni, mivel ha valaki lekési a belépést, dobhatja el a jegyét és visszatérítés sincs.

Felmenni kétféle képen javasolt, mindkettő a P4-ből indul. Jobbra egy érdekes kápolna felől lehet feljutni, itt némi lépcsőzés is van. A kápolnát is meg lehet nézni. A másik a bal oldalon van, ez gyakorlatilag egy aszfaltozott út, itt mennek fel a lovaskocsik is (nem éri meg szerintem, mivel kb 10 perc alatt fel lehet sétálni). Mi az elsőn mentünk fel és a másodikon jöttünk le. Sajnos egész nap esett az eső, még jó, hogy az előző napon készítettem néhány képet napsütésben a kastélyról.

Itt sem lehet sem fotózni sem videózni, nagyon figyelnek rá.

Ha lehet rangsorolni, akkor a Neuschwanstein a kötelező, de Hohenschwangau a szebb és élvezhetőbb.

- Schloss Neuschwanstein

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Elérkeztünk túránk egyik fő célpontjához (valamint bakancslistás helyünkhöz). Ez a Neuschwanstein kastély. Sok mindent el lehetne mondani a kastélyról, én nem ezt teszem, inkább jó tanácsokat adnék a meglátogatásához.

Azért néhány szó szükséges magáról a kastélyról. Ez a három kastély egyike, amelyet II. Lajos bajor király építtetett (ez, Linderhof és a Herrenchiemsee). Az ugyanitt található Hohenschwangau nem tartozik ebbe bele, pedig az is királyi vár, de azt II. Lajos apja építtette és Ő csak az apja halála után vette tényleges használatba és onnan irányította Neuschwanstein építését. Az eredeti teljes neve ez volt: Neuschwanstein, Lohengrin, a Hattyú-lovag kastélya. Igazából egy álom kastély készült volna (állítólag még ma sem teljesen kész), ötleteket mindenhonnan szerzett. Nagy barátsága Wagnerrel is hatással volt az építkezésre. A National Geographic-on éppen kb 1 hónappal ezelőtt láttam, hogy nagyon sok termet gondosan restauráltak, így mi most a vadonatújnak látszó termeket tudtuk megnézni.

Walt Disney is erről a kastélyról mintázta Csipkerózsika kastélyát.

Akkor most lássuk a tanácsokat:

1. Miután a kastély honlapja alapján elérte azt a maximumot, amit fogadni tud, nagyon gondosan meg kell szervezni a jegyhez való jutást (mi már kétszer lemaradtunk e miatt a kastélyról). Legjobb az interneten megvenni, végül is egy eléggé beszorított időtartamban van ott az ember, teljesen mindegy hogy milyen az időjárás, meg kell nézni. Itt gondosan kiválaszthatjuk az időpontot és olyan vezetett túrát is találunk, ahol magyar nyelvű audiogide-t lehet kérni (ezt hallgatva mindent megtudunk magyarul a kastélyról és II. Lajosról). Célszerűnek tűnik a 11:00 körüli időpont. Addig a szálláson befejezhetjük a reggelit, kényelmesen eljuthatunk Schwangauba és ott leparkolhatunk. Mindegy hogy melyikbe, nincsenek nagy távolságok, ezen a részen úgy is csak egy utca található. Aznapi jegyben ne reménykedjünk, főleg nyáron. Amúgy jegyet csak itt lent a Jegyirodában lehet venni, fent a kastélynál nem!!

2. A feljutás. Lehet gyalog is, de az körülményes és fárasztó is. Azon az úton, ahol a buszok közlekednek amúgy is tilos a gyalogos közlekedés. Lehet lovas kocsival is menni, de azok egyrészt drágábbak a busznál, másrészt nem mennek olyan magasra, mint a buszok. Onnan további meredek gyaloglás szükséges. Célszerű tehát busszal menni, itt Shuttle Bus-nak hívják, a Jägerhaus mellett található. Itt kell jegyet venni és várni hogy jöjjön a busz. Sokszor tele van, nem kapni ülőhelyet. Elég magasra lehet vele feljutni, a végállomásról könnyen megközelíthető a Marienbrücke (kihagyhatatlan a kilátás miatt) és a kastély is. Ekkor egy kicsit lefelé kell menni, majd egy kis emelkedő után ott is vagyunk a kastélynál. Célszerű a hidat visszafelé beiktatni, mivel úgy láttam, hogy a buszról lejövő tömeg először oda megy és a zsúfoltság miatt nem igen lehet élvezni a tájat és a kastély pazar látványát. Visszafelé azzal kell szembesülni, hogy a buszoknak nincs menetrendjük (ez ki is van írva) és ha jön, akkor le lehet menni vele. Úgy láttam, hogy csúcs időben három busz is megy, így nem sokat kell várni a következő lehetőségre.

3. A kastély. Mint írtam, csak meglévő jeggyel lehet bejutni. Már a kaputoronynál van egy szűrés, így az udvarra is csak jegy birtokában lehet bejutni (itt van WC is). Most jön a leglényegesebb. Figyelni kell az elektronikus táblát, hogy a jegyünk alapján mikor jutunk be a a beléptető rendszeren keresztül a kastélyba. Erre durván 5 perc áll rendelkezésre (5 percenként! indulnak a csoportok). Be kell olvasni a vonal vagy QR kódol (a jegytől függően) és már mehetünk is. 5 perc múlva ez a lehetőség megszűnik és annyi. A jegyet ki lehet dobni és visszatérítés sincs.

4. Visszafelé meg kell nézni a Marienbrückét és az ottani kilátást. Pazar!!

5. a kastélyban szigorún tilos fotózni és videózni, erre nagyon ügyelnek. Nagyon sok lépcső megmászására kell számítani (főleg csigalépcső).

Remélem minden érdekes információt leírtam. Erre mondják: ezt tényleg látni kell!!!!! Én meg egy bakancslistás helyet ki tudtam pipálni.

A kastély meglátogatás után lehet egy jót ebédelni a sok étterem egyikében, egy jót sétálni az Alpsee partján. Szerintem nem célszerű összekapcsolnia a Hohenschwangauval, túl sok lenne egy napra (főleg ha van rá idő).

a cél

Marienbrücke

Pöllat szurdok

Hohenschwangau

A Bajor királyi múzeum

Alpsee

- Tengen:

A vár jelenleg átépítésen esik át, a honlapja szerint a jövő hostele lesz Tengen község részére. Szerencsére a munkások megengedték, hogy bemenjek az udvarra, hogy ott is készíthessek fotókat. Néha alkalmi kiállítás vagy rendezvény van a várban, a kávézó is nyitva van vasárnaponként du. 2-5-ig. A várral szemben van egy nagyon szép templom, ez is nyitva volt szerencsére.

- Tittmoning:

Ez a város, ill a vár is elszenvedte azt, hogy a bajor-osztrák határon volt. Az 1200-as évektől a salzburgi érsekek érdekkörébe tartozott (Salzburg nincs túl messze ide). Volt időszak, hogy egyszerre voltak a salzburgi érsekség és a bajorok vazallusai. 1816-tól végleg Bajorországhoz kerültek és mint határ menti település, hanyatlani kezdtek. 1911-ben a vár a Történelmi Társasághoz került és egy helytörténeti múzeum nyílt meg benne.
A várhoz úgy autóval, mind gyalog feljuthatunk. Autóval a várat délről megkerülve, viszonylag jó irányítással eljuthatunk a vár melletti parkolóhoz, Nagy forgalomra valószínűleg nem számítanak, mivel kb 6 autónak van helye. Innen nagyon jó a rálátás a várra. Egy hídon áthaladva bejutunk a várat körülvevő falrendszerhez. Innen szép kilátás van a Salzach folyóra. A kapun áthaladva bejutunk a várudvarra. Balra megtalálható a múzeum, itt van Bajorország legnagyobb lőlap gyűjteménye (most éppen tatarozták). A vár épületei több egymás melletti, különböző stílusban épült házakból és egy templomból áll. Az bevett szokás, hogy egy egyébként nem túlhasznosított várban laknak, ill. cégek is vannak. Nos itt is ez a helyzet. A várudvaron áthaladva jutunk el a város felőli kapuhoz. Innen le lehet sétálni a városba (ill. onnan fel ide. Nem nehéz út).
Összességében nem egy nagy szám, de azért aki erre jár, azért megnézheti.

lejárat a városba

- Wörth an der Donau:

Goslarból hazafelé jövet volt annyi időm, hogy ahogy esik úgy puffan alapon néhány helyet megnézzek. Miután az autópályáról is több kastély is jól látszott, így ez a hely is ilyen véletlen alapon került be abba a körbe, amit meg tudtam nézni.
Igen látványos hely, egy domb tetőn található, már messziről látszik. Az első említés 1264-ből való, tehát elég régi. Viszonylag korán a regensburgi püspökség tulajdonába került. 1522-ben reneszánsz jellegű átalakítást végeztek a kastélyon. 1616-ban Albert püspök megépíttette az északi szárnyat valamint a várkápolnát. A harmincéves háborút szinte sérülés nélkül megúszta a kastély. 1803-ban az új Regensburgi Fejedelemséghez került. 1810-ben a Bajor királyság része lett (tisztára, mint Kárpátalja, ott is 6 országban éltek az ottaniak, anélkül, hogy egy lépést is tettek volna). Ez után a Thurn und Taxis család birtokába került a kastély. A II. VH alatt munkatábor is volt itt. 1978-ban a Thurn und Taxis család eladta a kastélyt Regensburg városának. Ettől fogva idősek otthona található benne.
A kastély meglátogatható (legalább is kívülről). Két kaputornyon kell keresztül menni, ekkor jutunk el a belső udvarra. Igen látványos, szép kastély, látszik, hogy gondosan kezelik. Ha visszamegyünk az első kapuhoz és ott (kifelé menet) balra elkanyarodunk, akkor kívülről is megnézhetjük a várat. Ha a másik oldalon visszaértünk a kaputoronyig, akkor a híd alatt találjuk magunkat, innen nem lehet visszamenni az udvarra. Erre is van megoldás, egy kicsit visszafelé haladunk a várárokban, majd jobbra, az udvar magasságában találunk egy kis ajtót, ott egy nagyon szűk lépcsőn feljuthatunk az udvarra és nem kell visszafelé is megkerülni a várat. Ha kocsival jövünk, majdnem a várig fel tudunk menni, de szerintem érdemesebb egy kicsit korábban letenni, egy kis séta nem árt.

A beszámoló fotóalbuma ITT látható.

Schloß Wörth an der Donau

- Würzburg, Marienberg:

A Marienberg-erőd (németül: Festung Marienberg ) kiemelkedő tereptárgy a Majna folyó bal partján Würzburgban , a németországi bajorországi Frankföld régióban. Öt évszázadon át a würzburgi herceg-érsek rezidenciájaként szolgált. 1631-ben a svédek elfoglalták és kifosztották a rezidenciát. A II. VH-ban súlyosan megsérült, csak 1990-re építették újjá. Ma két múzeum található itt, nem eredeti itteni tárgyakkal (a svédek miatt).

Két módon lehet feljutni az erődhöz (és a kastélyhoz). Autóval egészen az erődrendszerig el lehet jutni (fizető parkolás), vagy gyalog a városból, több úton keresztül. Mi mind a kettőt megtettük, mivel autóval felmentünk az erődig, majd a végén lesétáltunk egészen a japán kertig, majd vissza a parkolóhoz.

A kastély alá épített erődrendszer nagyon hasonlít a komáromi erődrendszer külső falaihoz, csak itt magasságban is több szint található. Az erődrendszeren keresztül kényelmesen fel lehet sétálni herceg-érseki rezidenciáig. Az udvaron megtekinthető egy kripta (templomszerű kialakítással). Balra előre egy kapun áthaladva elérhetjük a hercegi kertet, ahonnan pompás kilátás nyílik a városra és a folyóra. Visszatérve az udvarra egy másik lejáraton eljuthatunk a bástyarendszer más elemeihez.

Ha a domboldalon lévő erdős parkban is akarunk egyet sétálni, akkor vissza kell menni a parkolón túl, az utolsó kapun is túl és ott jobbra fordulva eljuthatunk a parkig. Vagy szerpentines gyalog úton, vagy lépcsőzve lejuthatunk a japánkertig (vagy egy kicsit tovább a városig és a folyóig). Szokás szerint itt is van egy kis hobbi kert csoport is. Az egyik régi, egyedülálló bástya körül sok parktípust alakítottak ki (japánkert, skót kert, Trutnowvkert, Wicklow kert, Mwanza kert, ...., jelentsenek bármit is).

A japán kertben vannak vizes elemek is, ezekről készítettem egy kis videót:

Ha fent hagytuk a kocsit, akkor vissza lehet sétálni a kissé meredek domboldalon az autóig. Szerintem első osztályú látnivaló, Würzburgban nem lehet kihagyni!

A Marienberg fotóalbuma ITT látható!

- Würzburg, Residenz:

Würzburg másik nagy látványossága ez a palota és a kertje. Története szorosan kapcsolódik a marienberg-i erődrendszer és kastélyhoz. Amint azt ott írtam, a terület ura a mindenkori herceg-érsekvolt, akinek nemcsak egyházi, hanem világi hatalma is volt. Egy idő után a marienbergi rezidencia már nem volt elegendő a hatalom tárgyiasult megmutatására, ezért a Residenzplatzon elkezdtek egy kis palotát építeni, azonban azt soha nem használták. Johann Philipp Franz von Schönborn abszolutista uralkodó volt (herceg-érsek) és 600.000 guldenből elkezdett egy hatalmas palotát építtetni. 1720-1779-ig tartott a teljes építkezés (bele értve a belső építészetet is). A főlépcsőház fölött található a világ legnagyobb egybefüggő freskója (581 m2), melyet az olasz Tiepoló és fiai készítettek. A palota a délnémet barokk egyik fő alkotása, és európai viszonylatban a késő barokk kor egyik legjelentősebb lakóépületeként tartható számon a bécsi Schönbrunnnal és a közeli Versailles-i palotával együtt. Az UNESCO világörökség része. Jelenleg múzeumként működik, több, mint 30 berendezett szobával. Nagy parkoló van a kastély előtt, de itt gyakorlatilag nem nagyon lehet helyet találni. Mi a pályaudvarnál parkoltunk le, kb. 15 perc kényelmes sétával ide lehet érni. Elsősorban a parkok miatt jöttünk és azokat tekintettük meg. A kastély melletti hatalmas kapun kell bemenni. Kitűnően gondozott és karbantartott kertek találhatóak itt. A kastéllyal szembeni parknál felhasználtak egy erőd elemet is, e miatt kissé emelkedik a park a palotától elfelé így nagyon szép térbeli szerkezetet lehetett kialakítani, kitűnő rálátással a kertre és a kastélyra. Itt régi német fajta rózsákból alakítottak ki hatalmas rózsakertet. Az erőd elem mögötti rész a Ring parkhoz tartozik ez a Majnától a Majnáig futva félkörívben körbeveszi a belvárost. Ismét egy szép és nagy városi park.

Kiemelten javaslom a megtekintését, ha valakinek van ideje, nézze meg a kastély belsejét is, rendkívül szép és gazdag.

A Residenz fotóalbuma ITT látható!