Kastélyok, várak, várromok Németországban, SzG3: Kastélyok, várak, várromok Németországban

Már több országgal kapcsolatban megtettem, hogy az általam meglátogatott kastélyokat, várakat, várromokat egybe gyűjtöttem egy közös blogba. Most elérkezett az idő, hogy ezt Németországgal kapcsolatban is megtegyem (2021. 01., sajnos a COVID19 miatt van rá időm). Szokás szerint ABC sorrendbe szedem a helyeket. Ha valakinek bővebb információ kell, ide írjon: szalay3 kukac indamail.hu (ekkor szinte azonnal tudok válaszolni, minden nap elolvasom a leveleket).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Egyéb összefoglalóbb jellegű beszámolók Németországból:

- Parkok, kastélykertek, patakok, folyók, tavak, szökőkutak, csobogók Németországban

- Goslar

- Kassel

- Szász Svájc - Cseh Svájc

- Mainau, a virágsziget

- Berchtesgadenland (Saalach Alpok)

- München

- Bodensee és közvetlen környéke

- Alpok - szurdokok, kanyonok világa

- Allgäu

- Aschau am Chiemgau:

Mint azt már korábban írtam, többször jártam mostanában München környékén munka ügyben. Az egyik alkalommal úgy döntöttem, hogy a szokásos úti pihenő egyikét ebben a faluban tartom. Nincs messze (kb 4 km) a Salzburg-München autópályától. Kellemes kis városka, nagyon szép környékkel. A községtől délre egy magányos dombon található Hohenaschau vára. Sajnos éppen valami nyári játékokra készültek benn, így még a feljáró is le volt zárva, felmenni sem tudtunk, hogy legalább kívülről le tudjuk fényképezni. Így maradt a fényképezés a domb aljáról. Pedig az egyik legszebb kastély lett volna, amit eddig láttam (volna).

Hohenaschau

- Bayreuth, Eremitage:

Az Eremitage egy történelmi része Bayreuthnek. Relatíve nem túl régi a története: egy 1616-os vásárlás révén a bayreuthi őrgrófok egy kiterjedt, csaknem 50 hektáros erdőterület birtokába jutottak St. Johannis falu közelében. A falu még vissza fog térni a későbbiekben (akkor már Bayreuth részeként). Maga az Eremitage kialakítása 1715-bben kezdődött. Kitűnő példája a barokk kerteknek, bosquetekkel, (a bosquet a kertben igényesen kialakított helyszín, különféle célokra) vízi elemekkel, sugárutakkal. Az egész komplexum célja az volt, hogy egy remete helyet készítsenek a bayreuthi őrgrófoknak, a szokásos remetelakokhoz képest kissé luxusosabb kivitelben. A területen két kastély (vár) található, az Óvár és az Újvár (nem tévesztendő össze a városban található Új Kastéllyal). Ezekben alakítottak ki kis luxus cellákat a "remetéknek" és a "remete hölgyeknek". Az egész időszaka alatt jellemző volt az Eremiage-ra, hogy folyamatosan átépítették, lebontottak, majd újra építettek. A II. VH végén Bayreuth szinte ellenállás nélkül került a szövetségesek kezére. Ám közbejött valami. Magában a várakban tárolták a Reich Filmarchívum nagyon sok katonai vonatkozású filmjét. Miután a város szinte teljesen felszabadult, az amerikaiak észrevettek a korábban már említett St. Johannisban katonai mozgást (ez a hely az eredeti Bayreuth és az Eremitage között helyezkedik el)), mivel az ott állomásozó német erők parancsnoka nem szerette volna ellenállás nélkül feladni ezt a helyet. Az eredmény az lett, hogy az amerikaiak szinte tönkre bombázták ezt a helyet, ráadásul az itt tárolt filmek gyúlékony anyagból voltak, így a várak is teljesen kiégtek. Csak 1960-ban kezdtek neki a helyreállítási munkáknak és csaknem 10 évig tartottak.

De vissza az egészhez: Hatalmas parkoló van a kastélykert szélén (most csak néhány autó volt ott). Innen az ún. Csatorna kertbe jutunk. A kertben lévő füves részek nem a szokásos virág sövényekkel vannak körül véve, hanem ember magas fás sövényekkel, hogy a remeték elvonulhassak egyes körbekerített területekre. A kert végén jobbra kanyarodva eljuthatunk az Új Vár-hoz. Ez három épületből áll: középen a Naptemplommal, + két szárnnyal, amelyek nem csatlakoznak közvetlenül a Naptemplomhoz. Az egyik szárnyban egy kávézó található. Viszont érdekes (és szerintem ronda) ezen épületek külső burkolása, kb egyforma méretőre tört helyi kristályokkal, fél-drága kövekkel van borítva. Ízlés dolga, de nekem ez már a barokk szintjén is túlzás. Az Új Vár előtt van egy nagy szökőkút komplexum, ami az oda felé menetkor nem működött, de szerencsére mikor vissza felé mentünk a parkolóhoz, néhány percre bekapcsolták. Érdekes, hogy nincs központi eleme a szökőkút részeknek. Erről egy kis videót is készítettem:

Miután a komplexumot dombtetőre építették, kihasználva a terepviszonyokat, kiépítettek egy vízesés rendszert is. Ennek környékén találhatóak még ezek a bosquetek: kínai pavilon, az alsó szökőkutak, római színház (romok), a Parnasszus, stb. A vízesés rendszertől visszafelé könnyen elérhető a Régi Vár (azért látszik rajta, hogy újjá lett építve, vadonatújnak néz ki). Már más német helyeken is láttam hogy úgy öregítenek egy épületet, hogy kisebb-nagyobb szikla tömböket építenek be - többek között - a falak külső részébe. Kérdéses, hogy ez szép-e. Ez van.

A csatorna kerten keresztül visszatértünk a parkolóba és tovább mentünk Bayreuthba, megnézni az Új Kastélyt és parkját.

Ízlés dolga, hogy kinek mi tetszik, annak ellenére, hogy az Új Vár burkolása nagyon nem tetszett ( + mennyi értékes anyagot kellett összetörni kisebb darabokra + az a rengeteg munka, amivel felragasztásuk járt), senkit nem beszélnék re az Eremitage meglátogatásáról.

Az Eremitage fotóalbuma ITT látható!

- Bayreuth, Neues Schloss:

Ez az Új Kastély Bayreuthban, nem tévesztendő össze az Eremitage-ban lévő Új Várral (noha mindkettő tulajdonosai a bayreuthi őrgrófok voltak). Maga az egész építkezés teljesen másképpen történt, mint általában a kastélyok esetében. itt a kert rész már szinte teljesen megvolt, ehhez építették a kastélyét. Ugyanis az őrgrófok nagyon kiköltekeztek az Eremitage-val kapcsolatban, valamint az Operaház miatt. Ezért kiadták az építésznek, hogy 'ócón' csinálják meg a kastélyt. E miatt tűnt jó megoldásnak, hogy a kert már megvolt (a régi Hofgarten), viszont egy csomó épületet le kellett bontani, de egy része beépült a kastélyba. Így a középső lépcsőház, a bálterem zömmel az itt korábban volt református templom fő falainak beépítésével jött létre. A park felől látható, hogy a szárnyak tetőszerkezetei is eltoltak egymástól. Meg egy csomó dolog, ami csak belülről látható, de most "ideiglenesen zárva" volt a kastély. Itt is, mint az Eremitage-ban, szinte folyamatos volt az átalakítás, elbontás, új építés és ez a parkra is vonatkozott.

A park alapvetően egy hosszanti csatornára épült, de a végén van egy oldal leágazás. A Hofgarten-csatornán már a 19. században nagy népszerűségnek örvendett a korcsolyázás . Richard Wagner és Liszt Ferenc is ott korcsolyázott télen. Jelenleg tele van mindenféle vízi madarakkal. A csatorna rendszert övező és a szigeten található szobrok csak másolatok, az eredetiket az Orangerie-ben őrzik, nehogy az időjárás viszontagságai kárt tegyenek benne.

Nagyjából ennyit lehet írni róla, nagyon jó sétát lehet tenni itt, talán egyszer a kastély is nyitva lesz.

A Neues Schloss fotóalbuma ITT látható!

- Berchtesgaden:

Igazából nem egy nagy durranás a város, viszont nagyon jó kiindulópont egyéb kirándulásokhoz. Egy jó séta után elmentünk megnézni a királyi kastélyt. Ez régebben kolostor volt (ez látszik a kerengőjén), de később átalakították kastéllyá. Sajnos bent nem lehetett fényképezni, így nem tudok fotókkal beszámolni róla, de az eddig látott kastélyok listáján úgy a középmezőnyben helyezkedik el (azért egy képet suttyomban készítettem, meg néhányat letöltöttem - a forrás megnevezésével - hogy azért némi támpontot adhassak a beltérhez). Tehát csak a város miatt talán nem feltétlenül érdemes ide jönni, de mivel egy kellemes hely, egy sétát megérhet + a kastély. Viszont egy nagyon jó turisztikai középpontban helyezkedik el, innen több elsőrangú célpont is könnyen elérhető.

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

a királyi palota

a királyi palota, forrás: Rosephantom

a királyi palota, forrás: schloss-berchtesgaden.de

királyi palota, forrás: schloss-berchtesgaden.de

- Berlin:

- Schloss Charlottenhof:

Először is azt kell tisztázni, hogy a cím nem elírás, mivel nem sch-val kell írni a Charlottenburgot. Sophie Charlotte von Hannover III. Frigyes választófejedelem felesége volt, neki kezdték építeni ezt a csodálatos palotát. Sophie nagyon korán meghalt (36 éves volt), emlékére ezt a környéket Charlottenburgnak nevezték el. Egyébként ez Berlin legnépesebb kerülete és itt él (az egyéb nemzetiségeken kívül) arányában a legtöbb orosz, így néha Charlottengrad-nak is szokták hívni. Maga a kastély és a parkja a várost átszelő Spree folyó partján helyezkedik el. Mivel viszonylag messze van a belvárostól, berlini szinten talán eléggé egyszerű parkolóhelyet találni, ami Berlinben eléggé nagy szó (vagy csak én voltam szerencsés, mert pont az egyik bejárat mellett tudtam leállni). Az egész terület a Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg (Porosz Kastélyok és Kertek Berlin-Brandenburgban Alapítvány) kezelésében van. Ez az Alapítvány kezel egyébként számtalan más kastélyt és annak parkját. Az látszik, hogy irgalmatlan mennyiségű pénz felett rendelkeznek. Jelenleg itt is nagy felújítási munkák folynak, most a központi szárnyat és annak kupolását újítják fel (ez majd látszik a fényképeken is). A palota kertjét az egyik oldalról, mint azt írtam, a Spree folyó határolja. A németek minden ilyet kihasználnak turisztikailag, most is eldöcögött itt egy turista hajó. Amit szintén már korábban is észre lehetett venni, a kastélyok közvetlen közelében francia típusú kertek vannak kialakítva és ahogy távolodunk, úgy megy át az angol típusú parkba. Itt viszonylag éles a határ, a téglalap alakú francia kerten kívül minden más parkrészlet angol típusú. A francia kert végében van egy szokásos tó, itt barátságos hattyúk és kacsák várják a falatkákat a látogatóktól. Ahogy behatolunk az angol parkba, rábukkanunk egy mauzóleumra (előtte gondozott, szép kis virágos park). Ezt konkrétan temetésre is használták, itt nyugszik a maga korában rendkívül népszerű porosz királyné, Lujza, ill. összesen 7 porosz uralkodót és feleségeket temettek ide. Visszatérve a parkba, több gondosan karbantartott sétaúton visszatérhetünk a kastélyhoz. Az szembeötlő, hogy több, különböző stílusban épült szárnnyal toldották meg a központi kastélyt annak fejlesztése során, így egy nagyon hosszú kastély épület együttes jött létre. A nyugati végen található a volt színház, az ma múzeum. A palota és a színház között van a Nagy Pálmaház (Orangerie), vele szemben, teljesen különállóan, a Kis Pálmaház. A fő kastély udvara azért már körbe lett kerítve egy díszes kerítéssel és kapuval együtt, oda azért közemberek már nem nagyon tudtak bejutni. Maga a park szabadon látogatható és ingyenes. A felújítás ellenére a kastély nyitva van, a kiállításai látogathatóak (ha van rá idő és főleg pénz).

Fotóalbum (az összes, Berlin, Schloß Charlottenburg-ban készített kép itt látható)!

- a kastély:

Museum

Große Orangerie

Kleine Orangerie

Große Orangerie

Schloß Charlottenburg

Neuer Flügel

Neuer Pavillon

Mausoleum

- a kastélypark:

a Spree folyó a park felől

- Schloss Glieniceke:

Most Berlin egy ritkán látogatott részére látogatunk el. Ez Glienicke. Régebben azért volt nehéz erre jönni, mivel itt volt a határ Nyugat-Berlin és a DDR (Brandenburg tartomány) között (érdekes megnézni a térképet, hogy ez a környék hogyan működhetett abban a korban, ugyanis a sok folyó és tó miatt ez a terület valójában egy sziget. A volt Kelet-Német terület egy kis lakott helynyit belenyúlt Nyugat-Berlinbe a szigeten, ráadásul a két sarkánál egy zsákszerű kinyúlása is volt. Az egyik zsák a mostani Berlin-Potsdam út feléig tartott. Na én volt ebben az időszakban Berlinben (a központban) és láttam, hogy milyen akadályok voltak felállítva a két városrész között. Itt ezt vajon hogyan oldhatták meg, lehet, hogy az egész területre senkit nem engedtek be).
Na de vissza a kastélyhoz. Mint említettem, itt vezet az út Berlinből Potsdamba, ami azért érdekes jelen esetben, mivel Potsdam volt a német militarizmus (Poroszország) központja, Berlin kevésbé. Ezért sok uralkodó inkább ott építtetett magának palota komplexumokat és Berlinben kevesebbet voltak. Károly, Poroszország hercege, aki nyári laknak szánta ezt a helyet, főleg e miatt választotta ki. Eredetileg egy paraszt ház volt itt, ezt fejlesztették egy olasz stílusú palotává, ami az akkori "Olasz álom"-nak megfelelő irányzat volt. Ezzel később máshol is fogunk találkozni. Jelenleg a palotában egy kisebb kiállítás is működik. Csatlakozik hozzá egy kocsiszín is (Remise - magyarul Remíz), olasz stílusú toronnyal. Mivel ez "csak" egy nyári lak, a szokásos palotakert kiegészítőkkel (ilyen olyan egyéb kastély, templom, mauzóleum, orangerie, stb.) itt is találkozunk, de kisebb mértékben, mint mondjuk majd Potsdamban, a Sanssouci esetében. A Remise mellett van az Orangerie, a mellett pedig egy kis nyitott templom szerűség (Klosterhof). Tovább haladva elérünk a Casino-hoz. Innen csodálatos kilátás nyílik a Havel folyó tóvá duzzadt szakaszára. A park csücskében van a kínai teaházhoz hasonlítható kilátó terasz, majd a bejárat felé haladva eljutunk az oroszlános kúthoz. Itt még egy látni való van, a római stílusú Stibadium. Itt visszaértünk a bejárathoz és átsétálhatunk az út túloldalán található vadászkastély területére. A parkja nyilvános, a vadászkastély is megtekinthető kívülről, de a kastélyban egy magán gyógyintézet működik jelenleg (ez a terület ékelődik be a zsák és a tó közé, három oldalról DDR-es terület fogta közre. Jelenleg persze senkit nem érdekel, hogy éppen berlini vagy brandenburgi területen mászkál éppen.

Fotóalbum (az összes, Berlin, Schloß Glienicke-ben készített kép itt látható):

- a kastély:

Graifentor

Remise

Orangerie

Klosterhof

Casino

kilátás a Havel folyó felé

Große Neugierde

Groß Neugierge

Löwenfomtäne

Stibadium

kilátás Potsdam felé

- a vadászkastély:

- Burghausen:

Most elérkeztünk egy olyan helyre, amit nem lehet néhány mondattal elintézni. Ez Burghausen és a vára. Azzal a rekorddal büszkélkedhetnek, hogy a vár össz. hossza 1051 m, ami Európában rekord. Az persze érdekes, hogy egy várat a hossza alapján minősítenek, de itt ez is közrejátszik, mivel rendkívül látványos az elhelyezkedése. Ezen a részen a Salzach folyó, ami itt határfolyó, kb 50-70 m-es dombok között folyik. Korábban egy nagyon szoros S kanyart írt le a folyó és az S egyik ága körbeölelte a hosszan elnyúló, szintén 50-70 m magas szikla nyelvet. Majd visszafordulva csatlakozott a mostani mederbe. Ezt az ágat később levágták és így alakult ki a vár mögötti tó, amit jelenleg szabadidős tevékenységre használnak.
A vár több felől közelíthető meg. Az utolsó udvarnál (az északi végén) van az autóparkoló. Innen azoknak javaslom a vár megközelítését, akik nem szeretnek felfelé menni, mivel innen gyakorlatilag vízszintes a vár. Lehet a város felől is gyalog felmenni, itt több lehetséges útirány van, a városban jól ki vannak táblázva a helyek, hogy honnan lehet felmenni. A látvány ellenére nem egy nagy feladat, kb egy nagyobb templomtorony magasságának felel meg a szintkülönbség. Én mind a kettőt kipróbáltam, mivel kétszer tudtam az útirányomba beilleszteni (az első alkalommal esett az eső, így éppenhogy meg tudtam nézni a várat, a második alkalommal már jobb volt az idő, gyalog fel is mentem a várba, de főleg a városra fordítottam az időt). A vár legjobb látképe Ausztriából adódik, ahol szintén megvan a kb 70 m magas domboldal, onnan ránézve a várra igen látványos látképet kapunk. A vár leglátványosabb része a déli csücskén ülő fő vár a maga középkorias jellegével. A szikla nyelv alakja adta azt a megoldást, hogy a későbbi fejlesztések nem a korábbiak lebontásával és azok helyére történő építéssel valósultak meg, hanem újabb - kisebb - várrészleteket építettek (toldottak) a korábbiakhoz, haladva észak felé. Miután az új részeket egyenként is várfallal, kapukkal vettek körül, kialakultak az udvarok, amiből végül is 6 lett. Ebből a hatodik végül is elbontásra került, ennek a helyén van a felső parkoló. Magukról az udvarokról most nem írok, mivel a látvány szempontjából nem túl érdekes, végig kell sétálni a vár teljes hosszán. Mindkét irányban fantasztikus a kilátás, úgy a városra, mint a másik oldalon a dombos tájra. Innen is látszik, hogy a város egy nagyon szép hely. A várról még egy dolgot kell elmondanom, amit már máshol is írtam, hogy itt is laknak emberek a vár egyes részeiben, ami nekem azért egy kicsit furcsa.
Annyival másabb a többi egyutcás belvárosos városokhoz képest, hogy azoknál lényegesen nagyobb, maga a vár alatti főtér (főutca) is szélesebb azoknál. A vár alatti főtérbe csatlakozik be az az utca, amely az osztrák német határon átnyúló, viszonylag keskeny hídhoz vezet. A téren nagyon helyes szobrok, csobogók találhatóak. Ha a tér déli vége felé megyünk, akkor eljuthatunk egy kapuhoz, amely a jazz Hall of Fame. Itt kb 50 híres jazz muzsikus kapott emléktáblát, amit az úttestben helyeztek el. Még tovább haladva eljuthatunk a vár déli vége alatti, mondhatjuk a második városközpontig. Közben persze érdemes kimenni a Salzach partjára is, mivel a folyó is igen látványos. Közben újabb csobogókat is lelhetünk. Igazából ez egy olyan hely, amiről keveset kell beszélni, inkább látni kell!!! Egyetlen hátránya az az, hogy távol esik a fő közlekedési autópályáktól, tehát ide tényleg el kell menni. Érdemes a Fotóalbumot is megnézni, nagyon sok képet készítettem itt!

Fotóalbum (az összes, Burghausenben készített fotó itt tekinthető meg):

Burghausen Ausztria felől

feljárat a várba

a várak térképe

kilátás a várból

Wöhrsee látképe a várból

- Calden, Schloss Wilhelmsthal:

Most Kassel környékére látogatunk el. Ennek a kastélynak, azon túl hogy tényleg nagyon szép, van néhány roppant nagy előnye. Közel van Kasselhez, valamint szinte egyenes út vezet innen a Bergpark Wilhelmshöhéhez (ill. vissza), tehát jól össze kapcsolhatóak. Célszerű ezzel kezdeni a túrát, így ha megfelelő időben vagyunk itt (május 1-e után), akkor pont időben visszérhetünk a Bergparkba a vízesések beindításához.
A kastély parkja mellett megfelelő mennyiségű parkoló van és ami lényeges, ingyenes. A kastélyt körülvevő park hatalmas, több bejárata is van, de mi most a főbejáraton megyünk be. Itt megtalálható a szokásos információs tábla. Ha visszatérünk a kastély nevére (Wilhelms - Vilmos), akkor láthatjuk, hogy a környéken ezekről a tartománygróf Vilmosokról igen sok hely el lett nevezve: Wilhelmshöhe, Wilhelmshausen, Wilhelmsthal, stb. Ha a főbejáraton megyünk be, akkor a kastély hátsó frontjához érkezünk, a fő homlokzata a park és az abban lévő kis tó felé található. Az is érdekesség, hogy a kastély a park legalacsonyabb pontján található, ez is szokatlan kialakítás. Azt hiszem nem túlzás, hogy ha a kastély parkot az egyik legszebbnek mondom, amit láttam eddig. Noha látszik, hogy mesterséges (mint minden épített park), a domborzati viszonyok (nem sík területen fekszik), a finoman alkalmazott kertépítészeti elemek, a viszonylag kevés virág (e miatt inkább egy erdős, ligetes helynek tűnik, bár a kastély körül szerintem lehetett volna több virágágyás, de lehet, hogy nem akarták ezt az erdős feelinget megbontani). Nekem nagyon tetszett. Ahogy távolodunk a kastélytól, egyre jobban bele olvadunk az erdős jellegbe. A domb tetején még egy magas kilátó is található. Egyébként nem véletlen a park ilyen szép, abszolút nem németes a kialakítása, úgy a park, mint a kastély megépítésében francia kertépítők és építészek működtek közre. Talán a hosszúkás, eléggé mesterkélt csatornának tűnő tó lóg ki ebből az aranyozott szobraival. A kastély maga egész évben látogatható, a berendezésében is tükröződik a franciás könnyedség. A kastély is és a berendezések is a legtisztább rokokó állapotot tükrözik, Ezen kívül található itt japán és kínai lakkbútor kiállítás is. Maga a terület szerencsére nem szenvedett sokat az egyébkén ezen a környéken igen sokszor dúló háborúkban. Egyedül a hét éves háború hagyott némi nyomot itt. Az történt, hogy a német oldalon szolgáló egyik (kis) dobos a roham helyett a visszavonulás jelét dobolta el, így a francia csapatok megtámadták a visszavonulókat és le is győzték azokat. A halott francia katonákat a parkban temették el, ők jelenleg is itt vannak elhantolva.

a főbejárat

az információs tábla

a kastély

a kastélypark

- Dachau:

München mellett található Dachau (észak nyugatra). Ha kisétáltuk magunkat az óvárosban, akkor irány a kastély. Eredetileg egy zárt négyszögű kastély volt, ebből a napóleoni háborúkban három szárny elpusztult és csak a báltermi szárny maradt meg. Csak 1977-re építették újjá. Egyébként a Wittelsbach család nyári rezidenciája volt. A kastély szép, bár most csak rendezvényközpontként használják és van itt egy vendéglő is. A kastély előtt egy francia stílusú park található, egy kicsit a potsdami Sanssouci függőkertjeinek mintájára. A kastélykertből pompás kilátás nyílik a városra. Ha lementünk a hegyről a város azon részére, ahol az Amper folyó szeli ketté a várost, láthatjuk azokat a vízkormányzási módokat, amiket már számtalan alkalommal dicsértem a németeknél. Bár a folyó ezen a szakaszon nincs felduzzasztva, a folyót szorosan követő volt ipari csatornák (Mühlkanal, Kolzgartenkanal, stb) már azon a szinten mozognak, amit már korábban is jeleztem, gyakorlatilag az ember lábai előtt folynak. A partjain házak kis teraszokkal, a csatornákban vadkacsák, igazán idilli látvány. Az itt látott dolgok után nem vagyok benne biztos, hogy amit mi művelünk a vizeinkkel az lenne a helyes megoldás (minden csatornázunk, kikövezünk, alig van természetes vízfolyás, ha lakott helyen megy keresztül, akkor végkép csak mesterséges mederben képzeljük el a vizeinket. A németek még a nagyobb városokban is meghagyják a természetes partokat, kivéve ott, ahol muszáj, ilyen lehet egy hídfő, ahol nem lehet megengedni, hogy a víz elmossa a partokat). Talán érdemes lenne elgondolkozni, hogy helyes utat követünk-e.

Az összes, Dachau-ban készített fotó ITT található!

a dachaui kastély

a kastélykert

-Donaueschingen, Fürstenberg kastély:

Donaueschingent tartják a Duna forrásának. Ebben az az érdekes, hogy ez így nem igaz, mivel a Duna forrásának a vize belefolyik a Brigach folyócskába (kb 10 m széles), majd ez egyesül egy Breg nevű patakkal és ettől kezdve hívják Dunának a folyót. Ez azért érdekes (vagy ellentmondásos), mivel sok helyen mindig a leghosszabb ágat keresik egy adott folyó minél hosszabb voltához, itt meg lemondanak jó néhány km-ről. Maga a Duna forrás egy kerek medence, itt azt sem lehet látni, hogy honnan jön a forrásvíz és azt sem, hogy hol folyik el az említett folyócskába. A forrás be van szorítva egy kb 10 m-el feljebb levő templom és egy magán kastély (Fürstenberg kastély) közé. A kastély sajnos nem látogatható még a parkja sem, pedig nagyon szép. Nagyjából ezt lehet itt látni, csak az jöjjön ide, aki mindenképpen a Duna hivatalos eredetét akarja látni.

a Szent János templom (és a kastély sarka)

a Fürstenberg kastély

a kastélypark

a Fürstenberg kastély

- Drezda, a Zwinger:

A Frauenkirche mellett (talán előtt) a másik nagyon fontos hely Drezdában a Zwinger. Tulajdonképpen, ha valamiért, hát ezért jönnek ide az emberek. Mi is elsősorban ezt akartuk megnézni, konkrétan a Régi mesterek képgyűjteményt (Gemäldegalerie Alte Meister). Ezt valahogy korábban soha nem sikerült megnézni. Mit mondjak, viszonylag kis alapterületű (a bécsi Szépművészeti Múzeummal összehasonlítva), de ha azt állítom, hogy elsőrendű, nagyon nem is dicsértem. A feleségemnek és nekem a Canaletto festmények tetszettek a legjobban.

Maga a Zwinger igen jól megközelíthető, a belváros ÉNY-i részén található, de miután más fontos épületek is vannak itt (Semperoper, a Drezda palota, stb), amúgy is érdemes erre sétálni. Meg azért valljuk be, ez Drezda elsődleges látnivalója.

Nem csak a Galéria található itt, egyéb múzeumok is vannak: Állattani Múzeum, Óngyűjtemény, Történeti Múzeum. Maga a Zwinger 1728 óta a fejedelmi gyűjtemény bemutató helye. A II. világháborúban (a hírhedt drezdai szőnyegbombázások) szinte maradandó károsodásokat szenvedett. Szerencsére itt nem történt meg az, ami Drezda nagy részében igen, nem bontották le a romokat és építettek helyettük szocreál lakótelepeket (ezekkel egyébként eléggé tele van a város), és nem került a Fauenkirche sorsára sem, vagyis nem marad ott rom mementóként. Elsősorban a helyi lakosok nyomására a helyreállítás mellett döntöttek A gyűjteményeket szerencsére már korábban elszállították, de a sok mozgatás miatt azok is nagymértékű restaurálásra szorultak.

a Zwinger

a Zwinger - Régi mesterek képgyűjteményt

-Essen/Kettwig:

- Schloss Hugenpoet:

.
Miután a Ruhr déli partja korábban erősen mocsaras terület volt, szinte adta magát, hogy egy vízi vár épüljön itt. Igen ősi hely, az első említés 778-ban történt. Ugorjuk át a szokásos, eléggé fordulatos történetér. A II. VH-ban a Wehrmacht tartózkodott benne. Miután a világháborúban Essen alaposan megkapta a magáét (főleg bombázások miatt dőlt romba), az ottani Folkswang Múzeum anyaga került itt kiállításra (Ők elsősorban a modern művészetekkel foglalkoztak, a nácik által degenerált művészetnek titulálttal). Később 5 csillagos szálloda lett a kastélyból (jelenleg is szálloda), egy elég randa kiugró étterem rész építettek a kastélyhoz a vizesárok fölé. Valamit rosszul csinálhattak, mivel 2013-ra majdnem csődbe ment a vállalkozás. Ekkor az amúgy a Fürstenberg család által üzemeltetett szállodát és éttermet átvette a konkrét tulajdonos, Maximilian Freiherr von Fürstenberg, és azóta az Ő menedzsmentje üzemelteti a kastélyhotelt.
Amúgy a kastély a szokásos "német könnyedséggel" trónol a vizesárok közepén, a nyugati oldalán a gazdasági épületekkel. Szinkronban ezek párja is elkészült volna a keleti oldalon is, de valamiért ezek nem valósultak meg. Amikor ott voltam, akkor éppen adventi készülődés volt a várudvarokban. A kastély mögött egy szép parkos rész van, oda elvileg csak a szállóvendégek mehetnek be.

- Schloss Landsberg (Ratingen):

Amint a Schloß Hugenpoet meglátogatásakor említettem, a városból a kastély felé ennek a kastélynak a parkolója mellett kellett elmenni. Visszafelé természetesen megálltunk itt ("természetesen borult volt az idő"). Míg a Hugenpoet kastély egy tipikus vízi vár volt, ez egy teljesen más jellegű kastély volt. Az úttól kezdődően egy dombos tájra érünk (a másik oldal a Ruhr folyó felé teljesen sík), ahol is egy nagy kapu alatt kellet áthaladni és így léphettünk be a kastély parkjába. Ez a dombos jelleg miatt inkább egy gyönyörű erdő, amely jól karban van tartva, mintsem egy hagyományos kastélypark. Már a bejáratnál felfigyeltem arra, hogy igen komoly biztonsági berendezések voltak felszerelve: kamerák, behajtási rendszer távbeszélővel, az útból kiemelkedő oszlopok, stb. Az út mellett egy szép patak csordogált, rajta hidak, szépen karbantartott utak az erdőben. Ahogy haladtam felfelé, mindenhol kamerák. Felérve a kastélyszintre, ott két kastély található: egy régi és egy új kastély. A kettő között egy hídszerű rámpa köti ezeket össze. A híd egyik oldalán egy barokk kert található, jelenleg a szökőkutak nem működtek.
A kastély komplexum történelmében csak egy keveset menjünk vissza, mivel az az előtti történések igencsak zaklatottak voltak. Napóleon után (aki eltörölte a feudalizmust ezen a területen (is), a Landsberg család birtokába került a kastély. Mivel csak nyári rezidenciának használták és pénzük is kevés volt a karbantartásra, a kastély erősen leromlott. 1903-ban a Thyssen csoport megszerezte a tulajdonjogot a kastély felett és jelenleg is a Thyssen Alapítvány birtokolja azt. A II. VH vége felé ebben a kastélyban tartotta Albert Speer azt a megbeszélést, ahol a Ruhr vidék iparmágnásaival egyeztette a Néró terv részleteit, ami arról szólt, hogy hogyan semmisítsék meg a Ruhr vidék iparát, nehogy a szövetségesek kezére kerüljön. A II. VH után volt gyerek üdültetési központ, élelmiszer raktár is. Jelenleg a Thyssen csoport konferencia központot és szemináriumot üzemeltet itt. A sok konferencia résztvevő részére építették fel az Új tornyokat (az új kastély), ahol akár 30 vendéget is el lehet hirtelen szállásolni.
Amikor a barokk kertet megtekintve felértünk az összekötő hídhoz, újabb biztonsági berendezéseket láttunk, újabb kamerák, földbe süllyeszthető útzár, stb. Ekkor már kezdett gyanússá válni a dolog, főleg hogy a régi kastély kapujában egy biztonsági őr megállított, miszerint most nem mehetünk be a kastélyudvarba sem és nem is fényképezhetünk arra felé (nagyon udvariasan). És még azt is mondta, hogy nem mondhatja meg, hogy miért nem mehetünk be. Ezek után nem volt mit tenni, visszasétáltunk a kapuhoz és tovább mentünk.
Konklúzió: maga a hely tényleg nagyon szép, gondozott, ápolt erdő, utakkal, hidakkal, patakokkal, stb. Nyáron a barokk kert is szép lehet. Azt sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy ha a most nem részletezhető események, személyek problémája nem áll fent, akkor meg lehet-e látogatni a kastélyt vagy legalább a kertjét (ami a kapu felől igencsak szépnek tűnt).

a bejárat

patak a kastély erdejében

a feljárati út

az út menti erdő és ptak

a kastély külső parkja

a kastély

feljárat a kastélyhoz

a kastély külső parkja

a kastély bejárata

az új kastély

- Ettal, Linderhof:

Ez egy olyan bakancslistás hely volt, amivel kapcsolatban csak titokban reméltem, hogy egyszer meglátogathatom, de most minden összejött. Jó idő is volt és kevesen is voltak.

Ez a kastély a legkisebb a II. Lajos bajor király által építtetettek közül és ez az egyetlen, amely életében elkészült. Kifejezetten pihenési célokból készült a Linder patak völgyében. Maga a terület Ettal-hoz tartozik. Szerintem rekord idő alatt épült fel, a palota kertjét pld. 1874 -1880 között készítették el. A bejáratnál hatalmas parkoló van, oda nem messze található a pénztár. 2022-ben 10 Euró volt a kastély megtekintése, viszont az egész park ingyenesen volt látogatható! Mindenki ellenőrizze, mikorra szól a jegye, mert a kapurendszer csak akkor engedi be és csak csoportosan látogatható. Igazából csak kevés terme van (egy nagyobb palotához képest), de a berendezés, díszítése olyan, hogy azt leírni nem nagyon lehet, azt látni kell. Az egész komplexum egy tengelyre van felfűzve: a Vénusz templomtól a központi szökőkút és medencéjén át, keresztül a kastélyon, végül fel a vízesésrendszeren át a zene pavilonig. A parkban van még egy-egy marokkói ház, mór ház és egy királyi "kunyhó". A parkban számtalan, szokásos parki létesítmények vannak, szökőkutak, vízesések, fedett sétányok és hatalmas alpesi parkok. Ebben az a legszebb, hogy egy-egy pici táblával kérték a látogatókat, hogy ne lépjenek a rétekre és csodák csodájára senki nem lépett rá. Egyébként is, mindenki kulturáltan viselkedett.

Elsődlegesen ajánlott mindenkinek ez a hely, egy tömény élvezeti csoda.

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Idén (2023) szintén eljutottam ide, de korábban egyedül, most a feleségemmel. Érdekes volt az időjárás, noha május közepén jártunk, hajnalban +3 fok, nappal + 10 fok volt (alpesi időjárás). Körben a hegyek havasak voltak, zárt felhőzet, stb. Igen érdekes volt látni ilyen körülmények között is ezt a helyet.

II. LAjos 3 kastélya közül ez a legkisebb, aminek az az oka, hogy ide eredetileg egy Wersaille-hoz hasonló kastélyt és parkot akart építtetni, de túl kicsi volt a hely (a nagy palota lett a Herrenchiemsee kastély). Így egy ún Lustschlösschen (Örömpalota) épült helyette. Ezek olyan kis kastélyok voltak, amelyeket magáncélokra használtak. Az udvari szertartásoktól és állami feladatoktól távol, szabadidőben laktak vagy látogattak. Ez volt az a hely, ahol II. Lajos a legtöbbet tartózkodott.

Maga az építészeti rész zömmel egy É-D tengely mentén van elhelyezve, középen a kis kastéllyal. Az egyik végén egy Vénusz templom, a másik végén a Vénusz barlang (jelenleg (2023) restaurálás alatt).

Nekem talán ez a hely tetszett a kastélyok közül a legjobban, főleg a miatt, hogy egy hatalmas park is tartozik hozzá. Hegyek között nagy park - mi kell egy erdőmérnöknek. Ráadásul a francia típusú park csak a kastély közvetlen környékében található, azon túl angolpark jellegű az egész. Kb 50-100 m-ként patakok zúdulnak le, van vízesés rendszer, szökőkutak, kis templom, halastó, stb. Ráadásul a park ingyen látogatható az egész évben. A parkban még található két keleties stílusú építmény: a mór kioszk és a marokkói ház.

A kastélyba belépő kell, amit a park bejáratánál lévő pénztárnál lehet megvenni, a figyelmeztetés ugyanaz mint a többi kastélynál: csak a jegyen jelzett időpontban lehet a kapukon átmenni, utána ha nem értünk oda időben, dobhatjuk ki a jegyeket és visszatérítés sincs. 2023-ban 10,00 Euró volt egy jegy.

Maga a kastély döbbenetesen szép belülről, ezt elmesélni nem igazán lehet, látni kell. Azt sem értem, hogy az építés idejében hogyan tudták ezt a díszítésmennyiséget ilyen minőségben megcsinálni? Manapság is erős kihívást jelentene a megvalósítása.

Még egy adalék: a wiki szerint - bár ez nem látszik - a kastély fából épült és csak gipsz vakolattal lett eltakarva a szerkezet. Gondolom, a külső fal azért kőből készülhetett.

Kissé kiesik a fő útvonalakból, Ny felől csak Ausztrián keresztül közelíthető meg, K felől Garmisch-Partenkirchen felől. Maga az út természetesen abszolút kitűnő minőségű, szerintem aki errefelé jár ne hagyja ki. Utólag bánni fogja!!!

- Füssen:

A város a Lech folyó völgyébe települt, határos Ausztriával (ezért kellett Linderhofból Ausztrián keresztül jönni, mert rövidebb). Igazából nem ezt a helyet akartam megnézni hanem Neuschwanstein-t, de mint azt írtam korábban, az arra szánt időt egy klassz kis dugóban töltöttem. Így maradt Füssen, de utólag azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, mivel rengeteg látnivaló van itt. Most is előjött a parkolási probléma, a GPS szerint be lehet hajtani a Lech hídján a városba, valójában semmilyen motorizált járművel nem lehet (gondolom az üzletek ellátását azért megoldják). Így keringtem egy kicsit és a főúton, ahol bejöttem (Tiroler str) találtam egy helyet néhány kör után, végül is ott ezek szerint lehetett parkolni, mivel nem lett belőle semmi baj. Innen elgyalogoltam a Lech hídjáig, közben nagyon szép rálátás volt a kolostorra és a fellegvárra. Németországban (legalább is erre felé) semmi sem egyenes és semmi sem vízszintes, így a fellegvárba is eléggé meredeken fel kellett gyalogolni. Menet közben megtekinthető a kolostor, ahol jelenleg egyéb hivatalok mellett a Városi múzeum is található. Maga a fellegvár is látványos (bár a szokásos kiállítás itt nincs), jól bebarangolható, sőt az egyik toronyba fel is lehet menni, szép távlati képeket lehet készíteni. Visszatérve a városba elkapott egy heves zápor, azt kihasználva egy jót ebédeltem. Az Alpokban ilyen gyakran előfordul.

Füssen fotóalbuma ITT látható!

Hohes Schloss

- Goslar:

- Breitestor:

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy Goslar "teljes" neve: Goslar, a régi császári város. Ez a kor többek között megjelenik a birodalmi építészetben is, ami azért - mondjuk ki - egy kissé nehézkes hatású, kinézetű valami. A közép korban az egész város körbe volt kerítve városfallal és kapukkal (kaputornyokkal). Érdekes ez a Breites tor név is (én a torony oldalán található nevet használom, talán Ők jobban tudják, mint mások, sok helyen csak Breite tor néven szerepel), ugyanis ez a Széles kapu. Ez kellett egyrést a miatt, hogy egy jó nagy kaput tehessenek bele (nagy szekér is átfér rajta), valamint a masszív torony jó védettsége is biztosít. Az egész városban itt látható a legjobban a hatalmas véd rendszer a maga komplexitásában. Fontos volt a gondos védelem, mivel egy ilyen gazdag város szinte vonzotta a fosztogatókat. A kiépített kapurendszer jól védhető volt. Maga a kapu 1443-ban épült. Természetesen itt található a laktanya épülete is, ha szembe nézünk a kapuval, akkor balra. Ez a Werderhof (jelenleg restaurálják). Az egészen látszik a birodalmi építkezés színe java, a tömör terméskőből való építkezés. A városfalon kívül megtalálható az árokrendszer is, de csak ezen a részen látható teljes valóságában. Az É-i oldalon vonat fut és autóút is van, a déli oldalon viszont végig lehet sétálni mellette.

a Breitestor

Werderhof

a Breitestor

a városkapu

a Breitestor és a Werderhof

Werderhof

- Kaiserpfalz:

Ez az épület a legrégebbi és legteljesebb állapotú császári épület Németországban. Eredete igen régre nyúlik vissza, az első császári palota 1005 és 1015 között épült. Annyira kedvelték a német (- római) császárok, hogy 150 évig ez volt a fő tartózkodási helyük. A Császári terem volt a kora legnagyobb méretű terme. 1253-ban volt itt utoljára német császár, majd az egész épületegyüttes romlásnak indult. 1871-ben, a német újraegyesítés után felmerült a császári palota restaurálásának lehetősége, majd miután beleillett a germán szellemi irányzatba, meg is valósították (lásd még: Walhalla). A belsejében olyan, igen hatalmas freskókat festettek, ezek a történelmi tárgyú festmények a német szellemiséget szimbolizálják. Tehát a belső kialakítás, a falakat leszámítva, replika, ill. teljesen új alkotás. Ugyanez vonatkozik a palota előtt található két bronz oroszlánra és a két lovasszoborra is (I. (Barbarossa) Frigyes és I. Vilmos).
A képek azért ilyen viszonylag narancssárgás színűek, mivel közvetlenül a napkelte után készültek.

a Kaiserpfalz

a Kaiserpfalz, a várkápolna

a Kaiserpfalz

a Kaiserpfalz, lovaskocsi a parkolóban

a Kaiserpfalz

- Haag in Oberbayern:

A nézelődések között az azért egy kicsit zavaró volt, hogy szinte bárhová elmentem, valamit mindig renoválta, így vagy nem lehetett az adott helyet a teljes pompájában látni, vagy egyáltalán nem lehetett megnézni, mit ezt a várat (persze kívülről meglehetett, de az azért nem mindig az igazi). Maga a vár egy klasszikus, középkori lakótornyos vár, amely egy erős kőfallal van körülvéve. 2005-ig a várban egy helytörténeti múzeum működött, majd ekkor le kellett zárni az egész területet, mivel omlásveszély lépett fel. Ha igazak az információk, akkor 2016 júliusában ismét megnyitják a várat. A régi Panoráma útikönyv szerint egy alpesi kert is van a falakon belül, nem tudom, hogy ez még meg van-e? Talán a megnyitás után is el tudok ide jutni, akkor a várfalakon belülről is meg tudnám nézni a helyet. Egyébként a vártorony igen látványos, főleg messziről.

- Hann. Münden (Hannoversch Münden), Welfenschloß:

A folyó partján található a Welfenschloß, amely Weser-reneszánsz stílusban épült. Viszonylag hamar elvesztette uralkodói jelentőségét, sokszor már csak ideiglenesen tartózkodtak itt az éppen aktuális fejedelmek. Többször le is égett, a déli szárnyát már nem is építették újjá. Jelenleg a városi könyvtár, a levéltár, a bíróság és a városi múzeum működik benne.

Welfenschloß

- Heitersheim, Malteserschloss:

Nem hiszem, hogy Mo-n sok ember ismerné ezt a helyet, eddig én is közéjük tartoztam. A kastély neve is egy kissé félrevezetett, mivel a kereszteződésen, ahol le kellett volna kanyarodnom a kastély felé, többször is átmentem, de valahogy - teljesen logikátlanul - a malter szó jött fel nekem (tehát a nevét a kőműves szakmához kapcsoltam, azt meg nem értettem, hogy milyen is egy kőműves kastély). A vége felé vettem egy nagy levegőt (jó párásat, mert előző este esett és eléggé felhős is volt az idő) és elkanyarodtam a kastély felé. Kellett vagy 5-6 km-t menni, a végén kezdtem elveszteni a türelmemet, mert nem volt irányítás, de szerencsére a kastély az út mellett volt, így rögtön megtaláltam. Ekkor jött a meglepetés. A kastély kapuján két hatalmas máltai kereszt volt található. Így a kastély neve helyesen: Máltai kastély. De hogyan kerültek ide a Máltai Lovagrend tagjai? Az eddigi német beszámolókból az azért talán kiderült, hogy itt igen elterjedtek a különféle protestáns vallások. De aki azt hiszi, hogy Németország egy protestáns ország, az téved, mivel csak a lakosság egyharmadát teszik ki. Egyharmada viszont katolikus, főleg a déli és nyugati végeken. A maradék egyharmad kisebb egyéb felekezetekhez tartozik, némi ateistával.
Na de hogyan kerültek a máltaiak ide?
A város története kivételesen zaklatott volt, erre nem is térek ki, erről csak annyit, hogy szerepeltek itt elvesztett és megnyert örökösödési perek, megnyert és elvesztett háborúk, stb. A lényeg az, hogy az 1200-as években az egyik nyertes, a Zähringerek, stabilizálták a helyzetet és megerősödött az egyházi és a világi uralom is. Amikor a férfi ág kihalt, az egyik új tulajdonos, von Staufen, 1272-ben átadta a várost a Szent János Rendnek (Johanniták). A Rend egyik feladata az irgalmasság volt, ennek jelei most is láthatóak, mivel a kastély nagy része kórházként, idősek otthonaként, tehát irgalmas körben működik. A Rend úgy igazgatta a területét, mint egy állam az államban, jogilag szinte minden a hatáskörébe tartozott. Amikor elvesztették birtokaikat (Akko, Ciprus, Rodosz), megkapták Málta szigetét, ettől fogva Máltai Lovagrendként működtek tovább. Ma már persze polgári közigazgatás van itt is, de a máltaiak azért nagy nyomot hagytak a város életében. A város címere akár Málta címere is lehetne: egy vörös pajzsban nagy fehér máltai kereszt.
A kastély egyik szárnyában működik egy kis múzeum ahol a johannita és máltai korszak történetét és relikviáit mutatják be. Amúgy a kastély nyitva van, meg lehet tekinteni a hatalmas udvart és a szépen gondozott kertet is.

a máltai keresztes kapu

a múzeum bejárata

a múzeumi szárny

a kert

a múzeum bejárata

a kert

- Hilzingen, Schloss Weiterdingen:

Ezen a napon, ahogy írtam, egy kicsit lazábbra vettem a dolgokat és egy ilyen kastélyt is megnéztem, ami amúgy nem biztos hogy megnéztem volna. Ez jelenleg egy rendezvény kastély, ahol esküvőkkel kapcsolatos dolgokat lehet megrendelni. A kastély felett egy szép templom található, alatta a kastélyhoz tartozó park. Nagyjából ennyi.

Hilzingen fotóalbuma ITT látható!